Egyik szemem sírt, a másik nevetett, amikor a Figyelő idei 13. számában a Tanuló vezetők című igényes összeállítást olvastam. Jó érzés töltött el az életszerű példák sorának áttekintése nyomán, míg csalódottan vettem tudomásul, hogy a felső vezetőknek ajánlott könyvek mindegyikét külföldi szerző jegyezte.
Tényleg nincs a toplistán hazai vezetési kötet? Az igazat megvallva hasonló kérdés merül fel az emberben, ha időről időre szemrevételezi a könyvesboltok menedzsmenttel foglalkozó kínálatát: közel 90 százalék külföldi szerző művének fordítása - persze külhoni példák sorával.
Úgy tűnik, itt is működik az ingaszabály, azaz nehezen találjuk az egyensúlyt. Hiszen az átkosban (magyar szokásnak megfelelően mindig a megelőző korszakot illetjük ezzel a szóval...) kétségtelenül zárt világban éltünk, legalábbis jó ideig. Aztán 90 után úgy áhítoztunk a nyugati vezetési tapasztalatokra, mint 30 évvel korábban az orkánkabátra. Kicsit túllendült az inga, negyedszázaddal a rendszerváltozás után ideje lenne észrevenni, hogy itthon is rendelkezésre állnak korszerű vezetési tapasztalatok, sőt!
A „sőt" szócskát a kulturális sajátosságok miatt említem. Az is valami? - hallom a magukat racionálisan go...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2015/18 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!