Az országgyűlési voksolásokon kétszer is megszerzett kétharmados többség első ránézésre legalábbis egy sikeres kormányzásra utalt. Különösen abban az esetben, ha ehhez a Fidesz egyéb más választási sikereit, az önkormányzati és európai parlamenti szavazások győzelmét is hozzátesszük. Ám a pártnak az utóbbi időközi választásokon, különösen a tapolcai választókerületben elszenvedett veresége jól mutatja, hogy a hatalmi siker illékony. Ráadásul a hatalomtechnikai eredmények nem feltétlenül járnak együtt a jó kormányzással. Különösen akkor nem, ha a jó alatt esetünkben Magyarország Nyugathoz való érdemi felzárkózásának kormányzati sikereit értjük.
Országunk történelme során mindig is a kelet-közép-európai térséghez tartozott. Ebből kellene kitörni és a fejlettebb világhoz, Európa centrumához tartozni. Ám ez sem elődeinknek az elmúlt évszázadokban, sem nekünk eddig nem sikerült. A mindenkori kormány olyan körülmények fogságában van, amelyek nem is teszik lehetővé, hogy a jelenleginél lényegesen jobb legyen a helyzet. Természetesen kisebb dolgokban lehetne megfelelőbben irányítani az országot, például jobban figyelni a közpénzek elköltésére, csökkenteni a korrupciót. Ám ez is inkább jámbor óhajnak minősül mindaddig, amíg az országot irányítók, annak lakosaival egyetemben, nem tudnak lényegileg a fejlődést alapvetően gátló körülményeken változtatni.
De melyek is az országot periférián tartó legfőbb akadályok? Az alábbiakban ezeket vesszük sorra.
MAGAS AZ ÁLLAMADÓSSÁG
Az elmúlt 150-200 évben többször is komoly...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2015/19 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!