Bár tavaly nyáron Kósa Lajos még debreceni polgármesterként azzal nyugtatta a felháborodott közvéleményt, hogy heteken belül megvásárolják és hazahozzák az értékes festményt, végül csaknem egy évnek kellett eltelnie ehhez. A Magyar Nemzeti Bank Értéktár Programja keretében vették meg a képet, az ár üzleti titok - valahol 5-10 millió dollár között mozog -, a tárgyalások nem a nyilvánosság előtt folytak.

A Figyelő Online tavaly tavasszal elsőként számolt be arról, hogy veszélybe került a Krisztus Pilátus előtt című kép magyarországi léte, s félő, hogy le kell akasztani a debreceni Déri Múzeum faláról, ha nem egyeznek meg gyorsan a műalkotás tulajdonosával, a kanadai Hamilton Galériával. Hiába vertük azonban félre a vészharangokat, a kép hónapok múltán visszakerült Kanadába. Mint utóbb kiderült, a tárgyalások nem megrekedtek, hanem akkor még érdemben meg sem kezdődtek. Ez csak később következett be, amikor a kép már a tengerentúlon volt.





Nem tudjuk, bár valószínűsíthető, hogy most ünnepélyes keretek között, politikusok jelenlétében kerül majd vissza a múzeum falára a festmény. Nem akarunk ünneprontóak lenni, de az ünneplő politikusoknak azért feltennénk egy fontos kérdést: mi lesz a Munkácsy-trilógia harmadik festményének, a Golgotának a sorsa, amely még mindig nincs a magyar állam tulajdonában? Ezt a kérdést különben írásban már fel is tettük a jegybank és a kulturális kormányzat vezetőinek, de választ nem kaptunk egyiküktől sem. Pedig még egyszer ugyanazt a hibát nem lenne szabad elkövetnünk. A képet feltekerni, óhatatlanul rongálni, utaztatni.

A híres műgyűjtő, Pákh Imre már többször kifejtette, hogy eladná a képet a magyar államnak, de nem mindenáron. Már csak azért sem, mert vevőként arra már bejelentkezett a nagy templomépítő hírében álló orosz származású milliárdos. Anyiszimov június végéig tartja fenn vételi ajánlatát. Jó lenne mielőbb lépni, különben ezt a képet is leakasztják a falról, s egy magyar közéleti kutyakomédia kellős közepébe csöppenünk.