A melegrekord ugyan egyelőre elmaradt, de az egyre magasabb hőmérsékletekkel elkezdődött a pihenési szezon. A közel 20 fokos Balatonba már nem csupán a legbátrabb észak-német turisták merészkednek be, és a strandok is kinyitottak. Ebben a pillanatban dördül el minden évben a képzeletbeli startpisztoly: a nyaralókat, esetleg lakásokat, házakat keresők egyre nagyobb számban bukkannak fel a tó körül.

Torma Steffi, a balatonfüredi Immobalaton ingatlaniroda tulajdonos-vezetője úgy tapasztalja, hogy 2012 óta évről-évre folyamatosan egyre több vásárló jön, és egyre kevesebb idő marad a nézegetésre, szemlélődésre. „Dönteni kell, méghozzá gyorsan, mert a jó ingatlanok hamar gazdára találnak. Igaz, akkora őrület nincsen, mint Budapesten" - mondja a szakember. Arra utal, hogy a főváros belsőbb részein - az 1989 előtti időket idéző módon - hiánycikk lett a minőségi kis lakás (Hiány jön? - Figyelő, 2015/12. szám). A magyar tenger partján nem ennyire drámai a helyzet, igaz, a jó portékáért már nemritkán több vevő versenyez, így a 10-15 százalékos alkuk korának ott is vége.






Az eltérés persze nem véletlen, mivel részben más tényezők mozgatják a két piacot. A főváros külföldiek által kedvelt belső kerületeiben elképesztően nőttek - pár év alatt sok helyütt megduplázódtak! - a bérleti díjak, így hatalmas üzlet lett a lakáskiadás. Főleg úgy, hogy közben a bankbetétek hozama szinte lenullázódott, és a brókerbotrányok után a nagyobb megtérülést ígérő pénzügyi szolgáltatókban megingott a bizalom. Az előbbi tényező a Balaton környékén azonban már nemigen érvényesül.

Mi érvényesül akkor?
Mi várható a tóparton?

Válaszok a Figyelő hetilap 2015/20-ik számában.