Zavart sem az érkezésem előtt kezdeményezett felsővezetői változás, sem az azt követően végrehajtott középvezetői létszámcsökkentés, sem pedig a beszélgetésünk előtti napokban lezajlott csoportos létszámleépítés nem okozott. Ezek fájdalmas, de sajnos elkerülhetetlen lépések voltak.

Hogyan változott a három említett leépítéssel a létszám?

A vezetői pozíciók száma mintegy harmadával redukálódott az év eleje óta, a minapi csoportos létszámcsökkentés pedig mintegy 90 főt érintett. Mindkettőt súlyos döntések előzték meg, de általuk hatékonyabbá válik a működésünk. A személyi változások lezárultával, mostantól teljes figyelemmel a stratégiára fókuszálhatunk.

A banknak nincs vezérigazgatója. Ön az első számú operatív vezető? Vagy hogyan osztják meg a feladatokat Katona Ildikóval, az MKB másik vezérigazgató-helyettesével?

Közösen vezetjük a céget. Ildikó felel az üzletért, a treasuryért, a privátbankért, míg én az operációs területeket viszem, az it-fejlesztéseket, a háttérintézményeket.

Hogy jön ebbe a struktúrába a tulajdonos, MNB? A szanálási biztosok hogyan illeszkednek a vezetésbe?

Az igazgatóság jogköreit a hetente összeülő reorganizációs bizottság gyakorolja, amelynek a jegybank által kijelölt négy szanálási biztos és a két vezérhelyettes a tagja.

Pozitívumként említette, hogy vége a sodródás, a vezetetlenség időszakának. Az elmúlt időszakban többféle állami tulajdonosuk is volt, és a mai napig sincs még első számú vezetője a banknak. Látható már az irány?

Az új tulajdonos megjelenésével az elmúlt öt hónapban jelentősen felgyorsultunk, végre sor kerül hosszú ideje halogatott lépésekre. Már nem vagyunk tétlen, sodródó intézmény: ismét döntésképesek vagyunk.

Jönnek új emberek is, a piacon folyton hallani, hogy ki tart, vagy érkezett már meg az állami MKB-ba...

Ha jobban belegondolunk, az MKB gyakorlatilag 65 éve állami bank, hiszen tavaly őszig is a legnagyobb német tartományi, tehát állami tulajdonú bank tulajdonában volt. Az tény, hogy változtatni szeretnénk a vállalati kultúrán, ehhez pedig új emberek is kellenek.

A piacon azért mégis úgy csapódik le, hogy magánbankból állami lett az MKB. Hogy reagálnak az ügyfelek, elmennek inkább egy piaci bankhoz, vagy jönnek az állami háttér miatt, amit biztonságosnak tartanak? Van nettó egyenleg?

Az elmúlt időszak egyenlege enyhén pozitív, de ez nem egyszerűsíthető le a tulajdonosváltásra. Éppen dinamikusan változik a banki környezet, a brókerbotrány idején jelentősen felértékelődött a stabil tulajdonosi, banki háttér. Akadt pár ügyfél, aki elment, de őket sem az állami tulajdonba vétel zavarta, hanem a rossz hangzású szanálás.

Igen, ez nem hangzik olyan jól.

Valóban, pedig aki a folyamat mögé néz, megérti, hogy ez valójában felgyorsította azt az átalakulást, amelyen már rég át kellett volna esnie az MKB-nak. Szerencsére az ügyfeleket leginkább az érdekli, hogy milyen szolgáltatást kapnak, és most azt látják, hogy erősebb, az ő változó igényeikre és elvárásaikra még inkább fogékony bankot építünk.

Talán nem Öntől kellene megkérdezni, hogy mennyire volt jó üzlet az államnak megvenni a bankot, de biztos van véleménye. Az eladó bajorok itt hagytak 270 millió eurót, a magyar állam 55 millió eurót fizetett. Ám már az első év vesztesége sokkal nagyobb volt, mint a bajorok tőkeemelése. Ezzel túl vagyunk a nehezén? Vagy folytatódhat a 4-5 éve jellemző, 100 milliárdos nagyságrendű veszteség?

Az új tulajdonost nem lepte meg a tavalyi veszteség, mert az zömében egyszeri tételekből adódott: részben a forintosításhoz, részben a rossz portfólió értékeléséhez és leválasztásához kapcsolódott. A nehezén tehát túljutottunk.

A folytatás az e heti Figyelőben!