Kína, mint döntőbíró a Közel-Keleten
2015-05-24 14:45
Ha egy ország belügyeiben zavar támadt, Kína mindig a
be nem avatkozás politikáját gyakorolta. Azonban a Szudánban és Dél-Szudánban zajló konfliktusok kapcsán bizonytalan diplomáciai manőverezésbe fogott, ami Afrikában és kisebb léptékben ugyan, de Afrikán kívül is érzékelhető. A háttérben egy egyszerű ok áll: az ország a kockázatok minimalizálására törekszik. A kínai állam tulajdonában lévő vállalkozások évtizedek óta fektetnek be a szudáni és dél-szudáni olajmezőkbe.
Kínának egyre nehezebb elzárkóznia az izraeli-palesztin konfliktustól, így a konfliktusok évszázados melegágyának tekintett Közel-Kelettől. Ezt bonyolítja, hogy Kína teljes vagy részleges tulajdonjogot szerez egy jelentős méretű izraeli vállalatban. Bár Kína palesztin gazdasági kapcsolatai korántsem olyan összetettek, mint az izraeliek, ez is veszélyeket rejt magában. A Palesztin Felszabadítási Szervezet támogatójaként a palesztin ügy támogatásának hiánya tönkreteheti Kína kiérdemelt nemzetközi megítélését, hiszen az igazságosság vezetőjeként és kezdeményezőjeként szerzett hírnevet a fejlődő világban. Ráadásul az északnyugati régióban etnikai feszültséggel kell szembenéznie, így a palesztin ügy támogatása potenciális segítség lehet a feszültség csökkentésére a saját muszlim kisebbségének körében.
A Közel-Kelet amellett, hogy Kína elengedhetetlen fosszilis energiaforrásaként szolgál, hatalmas piacot kínál a Kínában gyártott termékeknek. Bár Kína lépéseket tett, hogy erőforrásai kevésbé függjenek a közel-keleti országoktól, mind az orosz, mind az afrikai tervezet nagy kihívásokat jelentett neki. Összehasonlításként egy együttműködés az USA-val - amely már megállapodást kötött a Közel-Keleten - egyáltalán nem tűnik rossz ötletnek Kína számára.
A nemzetközi kapcsolatok egyensúlyának kérdése egy újabb okot szolgáltat arra, hogy Kína fokozza részvételét az izraeli - palesztin konfliktusban. Növekszik a feszültség Kína és az USA között a kelet-ázsiai területi viszályok kezelését illetően. Kína gyakran gyakorol nyomást az USA külpolitikájának gyenge pontjaira, és kétségtelenül ez a konfliktus a legfájóbb terület. Az amerikai kormányok kezdeményezései mindig ugyanúgy végződnek, egy nagyobb Izrael és egy kisebb Palesztina létrejöttével. Kína ez ügyben megadja magát az amerikai vezetésnek, leginkább azért, mert nincs még tiszta közel-keleti politikája, hogy egyedül legyen képes megoldani a helyzetet. Azonban fontolgatni kezdi azon tényezőket, melyek befolyásolhatják erőfeszítéseit, hogy belépjen-e egy ilyen kezdeményezésbe. Támogatnia kell Washingtont, és közben kitörnie az ördögi körből, amibe az amerikai politikusok beleragadtak. Kína nemcsak Izraellel ápol jó viszonyt, de annak ellenségeivel, így Iránnal, Szíriával és Törökországgal is, és szinte immunis a politikai lobbizásra, továbbá területén nem nagy a zsidó népesség aránya.
Az arab országok helyzete bonyolultabb, mint amilyennek látszik. A kezdeményezés terve elavult, a politikai egyensúly drámai változásokon esett át, a fegyveres konfliktusok emberéleteket követeltek. Az arab országok közötti belső feszültség és a vallási viszályok ugyanolyan súlyosak és komplikáltak, mint az izraeli helyzet.
Kína képes lenne egy átfogó megoldás kidolgozására, hatást tudna gyakorolni az érintettekre, hogy hajlandóak legyenek békét kötni. Egyelőre csak határozott diplomáciai kijelentéseket tesz a konfliktust illetően, lehetőséget teremtve az USA-nak, hogy őt magát is a törekvéseinek részesévé tegye.
Nottingham University Blog