A nagy 2008-as pénzügyi válság árnyékában - és persze azért, mert Magyarországot közvetlenül nem érintette - hajlamosak vagyunk elfeledkezni az eggyel ezelőtti nagy krízisről, a 2000-es dotkom-összeomlásról. Pedig volt ám ott égszakadás-földindulás: az árfolyamok 50-70 százalékot zuhantak, az online cégek fele csődbe ment, a technológiai cégek papírjainak fenntartott New York-i tőzsdéről, a Nasdaq-ről a legóvatosabb becslések szerint is több mint egybillió dollár párolgott el. Az egymilliószor egymillió, Magyarország hét és fél évi GDP-je. És hogy miért érdemes mégiscsak emlékeztetni magunkat erre? Hát, mert nagyon úgy néz ki, hogy az internetes gazdaság éppen megismételni készül a 15 évvel ezelőtti katasztrófát - csak most a dotkomlufit nem a Szilícium-völgyben, hanem a világ túlsó felén, Kínában fújják.

PÍPERE
15 évvel az amerikai dotkombukta után egyetlen szám jelképezi a techvilág befektetőinek minden álmatlan éjszakáját és jeges verejtékét: 220. Ennyi jelenleg a kínai technológiai cégek átlagos P/E értéke. Ez a szám egy vállalat nyeresége, és piaci értéke közti arányt jelenti, kicsit leegyszerűsítve azt, hogy a cég hány év alatt termelné ki a jelenlegi profitjával a saját értékét. Értelemszerűen, minél magasabb ez a szám, annál nagyobb növekedési potenciált lát benne a piac. A tradicionális tőzsdei bölcsesség szerint 15-20-as P/E tekinthető normális értéknek, 25 fölött már túlértékelt egy részvény, és a mögötte álló cég. A technológiai piac óriásai, az Apple, a Microsoft, a Google jelenleg mind a 15-25 közötti sávban állnak. Az iszonyatos növekedést bemutató Facebook 75-ön. A Nasdaq átlaga 2000 márciusában, közvetlenül azelőtt, hogy beütött az armageddon, 154 volt. A kínai iparági átlag pedig most 220, és még növekszik.

Legyen az a verejték még jegesebb: a növekedést a kínai tőzsde védelmi mechanizmusai még mesterségesen vissza is fogják. Hogy miként? Derüljön ki mindez a Figyelőből!