Egyetértés mutatkozik egy ügyben a Magyar Nemzeti Bank és a Nemzetgazdasági Minisztérium között, ami manapság nem nevezhető mindennaposnak. A devizahiteles elszámolásról, illetve forintosításról van szó, melynek során nagyjából 1,2 millió hitelszerződés konvertálódott át deviza (jellemzően svájci frank) alapúról forinthitelre. Vagyis a jövőben az árfolyamkockázattal már biztos nem kell számolniuk az ügyfeleknek, igaz, a kamatkockázat változatlanul jelen van (a forintkamat alakulását követi majd a hiteltermék árazása, márpedig a jelenlegi, historikusan alacsony, 1,65 százalékos alapkamat mellett az a valószínűbb forgatókönyv, hogy idővel emelkedni fognak a kamatok.)

A szaktárca és a jegybank abban értenek egyet, hogy mennyivel is csökkenhetett egy átlagos lakáshitel törlesztője az elszámolások (amikor a korábban a bankok által jogtalanul felszámolt árfolyamrést, illetve kamatot fizették vissza az ügyfeleknek) és a forintosítás után. A nemzetgazdasági tárca a közelmúltban arról tájékoztatta a parlamentet, hogy számításaik szerint a 2015. február előtti törlesztőkhöz viszonyítva 15-20 százalékkal csökkenhetett az átlagos lakáshiteles törlesztője. Hozzátették, hogy a tőketartozás minden esetben mérséklődik, a visszatérített összeg nagyban függ attól, hogy mikor és milyen futamidőre vették fel a hitelt. Jellemzően ott nagyobb a visszatérítés (amely a későbbi törlesztőkbe beszámolódik, vagyis ennyivel mérséklődnek a havonta fizetendő összegek), ahol régebb óta fut a hitel.

Lapunknak a jegybank részéről korábban ugyanekkora határokon belül jelölték meg a törlesztők várható alakulását. Az MNB-ben úgy számoltak, hogy alapesetben mintegy 16 százalékkal mérséklődhetett a tőketartozás, erre rakódik rá még pár százalékpont azáltal, hogy a bankoknak fair módon kell mostantól megállapítaniuk a kamatot.

A jegybank és a nemzetgazdasági tárca egyező álláspontja azért is érdekes, mert tavaly ősszel, az elszámolás jogi hátterének parlamenti elfogadása során olyan politikusi nyilatkozatokat lehetett hallani, hogy akár 25-30 százalékkal, vagy még nagyobb mértékben apadhatnak a törlesztők a folyamat végére. Ettől a mértéktől láthatóan elmarad a rendezés, bár tény, hogy ha ötödével csökkent a törlesztő, az is jó hír lehet a tartozás fizetőjének.