 |
SZŰKÍTETT ÉS BŐVÍTETT KÖR
Ennek alapján szükségesnek tűnik a magyar exportot kettéválasztani egyrészt azon kivitelre, amelyről kereskedelmi és termékfejlesztési értelemben Magyarországon születik döntés. Ilyen az idegenforgalom és a hazai vállalatok külföldi stratégiai befektetései, ezek hasznát nagy valószínűséggel itt osztják ki vagy fektetik be újra. A másik rész azon áru- vagy szolgáltatásexport, amelyre csak makrogazdasági szinten, a külföldi beruházási döntések meghozatalánál van Magyarországnak valós befolyása. Ezek főként a hazánkba települt multinacionális vállalatokhoz kapcsolódnak.
A gazdaságpolitika szemszögéből viszont számos más terület egyben kezelendő a „valódi magyar exporttal". Fontos, statisztikailag nem kellőképpen vizsgált elem a hazai tulajdonú cégek beszállítása az itt működő, innen exportáló multinacionális vállalatok felé. Ezek formálisan ma nem képezik részét a kivitelnek, de ugyanolyan integrálódást jelentenek a világpiacba, mintha ugyanez a beszállítás a multik egy másik európai gyárába történne.
 |
Magyar külgazdasági teljesítményként a fentiek alapján szűkített és bővített kört célszerű vizsgálni. Az MGYOSZ véleménye szerint felelős gazdaság- és támogatáspolitikai döntéseket legalább az adatok ilyen mélységű bontása és elemzése alapján lehet csak hozni.
A fenti szétválasztás ugyanakkor semmiképpen sem állásfoglalás a külföldi működőtőke- (FDI-) beáramlással létrejött vállalatokkal szemben: ezek nagyszámú munkavállalót foglalkoztatnak, és beszállítói hálózatukon keresztül sok magyar céget képesek megrendelésekkel ellátni, s így a hazai külgazdasági teljesítményt erősíteni. Vagyis ezen társaságok is - tulajdonosi és stratégiai döntésük hátterétől elvonatkoztatva - magyar cégek.
Kereskedőházak:
|
1. |
Azerbajdzsán |
Baku |
|
2. |
Oroszország |
Moszkva |
|
3. |
Kazahsztán |
Asztana |
|
4. |
Kína |
Peking |
|
5. |
Törökország |
Ankara |
|
6. |
Szaúd-Arábia |
Dzsidda |
|
7. |
Jordánia |
Amman |
|
8. |
Egyesült Arab Emírségek |
Dubai |
|
9. |
Szingapúr |
Szingapúr |
|
10. |
Laosz |
Vientiane |
|
11. |
Vietnám |
Hanoi |
|
12. |
Macedónia |
Skopje |
|
13. |
Ghána |
Accra |
|
14. |
Brazília |
Rio de Janeiro |
|
15. |
Örményország |
Jereván |
|
16. |
Montenegró |
Podgorice |
|
17. |
Irak |
Bagdad |
|
18. |
Szudán |
Kartúm |
|
19. |
Egyiptom |
Kairó |
|
20. |
Mongólia |
Ulánbátor |
|
21. |
Marokkó |
Rabat |
|
22. |
Zambia |
Lusaka |
|
23. |
Mexikó |
Mexikóváros |
|
24. |
Botswana |
Gaborone |
|
25. |
Dél-Afrika |
Pretoria |
|
26. |
Chile |
Santiago |
|
27. |
USA (keleti part) |
New York |
|
28. |
Grúzia |
Tbiliszi |
A magyar export mintegy 70 százalékát külföldi tulajdonú vállalatok bonyolítják le: célpiacaik, termékstratégiájuk meghatározása független a hazai döntésektől. Összességében tehát ha a „magyar kivitel" bővítése áll a fókuszban, akkor a fennmaradó 30 százalék sikereit, kudarcait, lehetőségeit, korlátait kell elemeznünk.
Csodák nincsenek
Ahhoz, hogy egy vállalkozás termékét vagy szolgáltatását exportálja, a célországba eljuttatva is megfelelő költségelőnnyel vagy egyedi értékajánlattal kell rendelkeznie. Habár kis- és középvállalkozások esetében akadnak kivételek, a versenyképes termék, szolgáltatás általában megtalálja a felvevőpiac eléréséhez szükséges eszközöket. A tőkehiányban szenvedő cég forrásokat, a munkaerőhiánnyal küzdő szakembereket, a logisztikai hátteret igénylő szállítási kapacitást talál a piacon. Ez nem elvont közgazdasági összefüggés, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a valós igényre választ adó ötlet (legyen az termék- vagy szolgáltatásfókuszú) kellő vezetői motiváltsággal az üzletileg is értelmezhető exportsiker záloga. Ennek alapján a magyar kivitel növelésének lehetőségeit tehát leginkább olyan vállalatok esetében érdemes vizsgálni, amelyek legalább idehaza versenyképes termékkel rendelkeznek.
A külgazdasági stratégia szempontjából más eszközöket igényelnek a nemzetközileg legalább potenciálisan versenyképes termékeket felvonultató, de a külpiacra valamilyen ok miatt lépni nem tudó, illetve a már jelen levő, exportjuk bővítésére alkalmas vállalkozások. Előbbiek esetén az első feladat a nemzetközi versenyképesség igazolása, ezért exportcéljaik kitűzésekor földrajzilag és kulturálisan közel eső piacokat érdemes választaniuk, amelyek elérése kevesebb erőforrást igényel. Ritka az olyan termék vagy szolgáltatás, amelyre a szomszédos országok körében nem, a világ túlsó felén viszont jelentős igény mutatkozik.
A magyar kivitel egészét tekintve fontos, hogy rövid távon nem várható kereskedelmi csoda az ilyen vállalkozásoktól: ahogy Magyarországról a Távol-Keletre eladni, úgy kisvállalkozásból multinacionálissá bővülni sem lehet egyik pillanatról a másikra. Éppen ezért a hazai exportnyitás fókuszában a közeli piacoknak és az idehaza már kipróbált, közepes méretű vállalatoknak kell állnia.
A globálissá vált fogyasztói igények és információáramlás mellett nem szabad annak az emlékképnek a csapdájába esni, hogy távoli piacokon a világ legjobbjainál gyengébb minőségű terméket vagy szolgáltatást lehet értékesíteni. A nemzetközi kereskedelem nem így működik. Nem szabad, hogy a szakpolitikai döntéseket nosztalgikus termékek, régi sikerek alapján határozzák meg: az elmúlt évtizedekben gyökeresen változtak meg azok a piacok, amelyeken Magyarország 30 vagy 40 éve sikeres volt. Bizonyos helyeken a kormányzati segítség lehet akár szükséges feltétel, máshol csak segítség, de a legjobb ajánlatra való képesség a belépő a világ minden pontján. A rendszerváltás utáni szégyenlősség - miszerint a külképviseleteknek méltóságon aluli a gazdasági lobbitevékenység - levetkőzését pozitívan értékelik a vállalatok, de a gyakorlati példák azt bizonyítják, hogy nem szabad túldimenzionálni sem az állami hátszél szerepét.
 |
Az exportbővítésre alkalmas cégeknek már van nemcsak hazai, de szomszédos vagy akár regionális szinten is kipróbált értékajánlatuk. Számottevő részük vevőkörét a multinacionális társaságok jelentik. Az ő esetükben a bővítés leggyakoribb dimenziója újabb multik vásárlói körbe vonása, de sokszor a már meglévő vevők más kontinensen működő társcégei jelentik a belépést új geográfiákba. A kereskedelmi munkában való állami közreműködés azoknál a cégeknél jön elsősorban szóba, ahol a vásárlók más kontinensen helyi cégek - különösen, ha állami tulajdonúak vagy befolyásúak. A kérdés az, hogy Magyarországon hány ilyen vállalat található, és - a várhatóan alacsony - számuk milyen mértékben képes befolyásolni a magyar export mértékét.
Makrogazdasági feltételek
Az állam szerepe az export közvetlen (kapcsolatépítés speciális helyzetekben) vagy közvetett (megfelelő oktatás és szakemberképzés) támogatásában vitathatatlan. A kérdés csak az, hogy egyes eszközeit mely vállalkozástípus esetében miként, milyen egyensúly kialakítására törekedve használja fel. A jelentős FDI-beáramlás fontos és hasznos a magyar gazdaság számára, de hosszú távon. Az ilyen keretek között megszerezhető tudást hazai cégekben kell desztillálni, és saját jogon - de persze nem az eredeti partnereink konkurenciájaként - a világpiacon megjelenni, egyébként a jövedelmi és fogyasztási konvergencia reálisan megcélozható szintjét sem érhetjük el.
Amíg a vállalkozások nem tudják megugrani a verseny legalapvetőbb feltételeit, a hazai sikert és a nemzetközileg bizonyítottan versenyképes termék létét, nincs értelme finanszírozási segítségnyújtásnak sem, ahogy az állam nemzetközi kapcsolatépítő funkciója szintén nem releváns. Fontos ugyanakkor, hogy az exporthoz szükséges eszközök és képességek megszerzését támogatja-e a magyar környezet, végső soron az állam: adottak-e a megfelelő makrogazdasági feltételek; az adórendszer támogatja-e a vállalkozások létrejöttét és eredményes működését; az oktatás kiszolgálja-e a munkaerőpiac minőség- és mennyiségbeli igényeit. S végül, de nem utolsósorban: képes-e Magyarország megtartani képzett munkavállalóit? Ha ezekre a kérdésekre mind igen a válasz, akkor jelent igazi segítséget a közvetlen állami támogatás. Az MGYOSZ felmérése szerint azonban a piac elérése, a kommunikáció nem az elsődleges, de még csak nem is a másodlagos probléma (lásd a grafikont).
Sziszifuszi munka
Nem kétséges azonban, hogy akadnak olyan, jelentős exporttapasztalattal rendelkező vállalatok is, amelyek kivite-lének növekedését valóban a közvetlen állami lépések segíthetik. Kedvező finanszírozási és biztosítási feltételek mellett, az államközi kapcsolatok felhasználásával könnyebben juthatnak el a kiszemelt célországokba. Kérdés azonban, hogy az erre fordított közösségi források arányban állnak-e a lehetséges eredményekkel. Szerencsére vannak Magyarországon ígéretes vállalkozások. A Figyelő évente kibocsátott, 200 feltörekvő cégről szóló listája, a kereskedelmi bankok finanszírozási sikertörténetei jó példák, de a magyar startupszcéna is minden bizonnyal tartogat további kellemes meglepetéseket. Igényeiket és lehetőségeiket elemezni kell, hogy döntés születhessen világpiacra lépésükhöz hasznos intézkedésekről. A startupok esetén a Jeremie-alapok, a Design Terminál roadshow-i pozitív példát mutatnak.
 |
Az elmúlt 20 év nemzetközi sikertörténetei - különösen, ha a mérettel is súlyozva vizsgáljuk - azt mutatják, hogy a lépésenkénti fejlődés, a piacok sziszifuszi megdolgozása hozott leginkább eredményt, nem egy-egy - állami segítséggel vagy a nélkül létrejött - világraszóló üzletkötés. Az állami szereplőknek tudomásul kell venniük, hogy a valódi sikerek nagy része nem látványosan kommunikálható, egy kormányzati cikluson belül megérő üzlet. A Waberer's, a Sziget, a Jász-Plasztik és a Videoton, számos magyar tulajdonú öntöde és más hasonló sikertörténetek több évtizedes kitartó nemzetközi jelenléten alapulnak. Emellett azonban egyes kritikus pontokon segítheti vagy gátolhatja őket - és az egész iparágukat - az állami szabályozás támogató vagy hátráltató változása. Keleti Nyitás országai:
• Nyugat-Balkán: Albánia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Macedónia, Koszovó, Szerbia.
• a volt FÁK országok: Örményország, Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Grúzia, Kirgizisztán, Kazahsztán, Moldova, Oroszország, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Ukrajna, Üzbegisztán,
• Távol-Kelet: Afganisztán, Banglades, Brunei, Kína, Hongkong, Indonézia, India, Irán, Japán, Kambodzsa, Koreai Népi Demokratikus Közt., Koreai Köztársaság, Laosz, Srí Lanka, Mianmar, Mongólia, Makao, Maldív-szigetek, Malajzia, Nepál, Pápua Új-Guinea, Fülöp-szigetek, Pakisztán, Szingapúr, Thaiföld, Kelet-Timor, Tajvan, Vietnam,
• Közel-Kelet és Észak-Afrika: Arab Emírségek, Bahrein, Izrael, Irak, Jordánia, Kuvait, Libanon, Omán, Palesztin Nemzeti Hatóság, Katar, Szaúd-Arábia, Szíria, Törökország, Jemen, Egyiptom, Líbia, Tunézia, Algéria, Marokkó. Forrás: KKMSzakmai diskurzust
Az MGYOSZ felmérése, jelen írás és az MGYOSZ-Figyelő Klub soron következő rendezvénye egyaránt azt a célt szolgálja, hogy - kihasználva a jelenlegi kormányzat kiemelkedően aktív külpiaci orientációját - érdek-képviseleti szereplőként segítsük a diskurzus szakmaiságát és a rendelkezésre álló erőforrások leghasznosabb felhasználását. Ezen túlmenően azt, hogy ne a gyorsan és látványosan kommunikálható és egyedi, nem túl nagy hatású lehetőségek kerüljenek előtérbe, hanem a sokéves aprómunkára épülő, a piaci viszonyokhoz illeszkedő, de hosszú távon életképes és pozitív, reprodukálható mintát adó ügyletek, vállalatok, iparágak.