Amióta L. Simon László néhány hónapja rácsodálkozott, hogy éjszaka nem süt a nap, ez lett a kormányzat egyik kedvenc érve a paksi beruházás mellett és egyben a megújulók kizárólagosságával szemben. Olyannyira, hogy Aszódi Attila még a moszkvai atomexpón is felemlegette. Kicsit szakmaibban a magyarázat úgy hangzik, hogy márpedig folyamatosan azonos mennyiségben rendelkezésre álló, úgynevezett zsinóráramra szükség van.
A helyzet azonban az, hogy a folyamatos ellátást nemcsak zsinórárammal lehet biztosítani, hanem például az energia hatékony tárolásával is. Bár ez egyelőre nem működik tökéletesen, a Tesla épp a közelmúltban mutatott be egy olyan nagy kapacitású integrált akkumulátort, amely reményeik szerint hosszabb távon megoldást kínálhat erre a problémára. A technológia még igencsak gyerekcipőben jár, de a bejelentés nagyon jól rámutat a paksi bővítéssel kapcsolatos talán legfontosabb kérdésre, amelyre eddig soha senki nem tudott egyértelmű meggyőző választ adni. Ez pedig úgy hangzik: miért most?
Miért 2014-ben kellett azt a döntés meghozni? Hiszen elvileg kényelmesen ráért volna 6-7 esztendővel később is, mivel ennyi ideig fognak együtt működni a régi és az új blokkok. Miközben elvileg a cél a kapacitás fenntartása lenne.
A sietség azért érthetetlen, mert mint tudjuk, a kockázat nem lineárisan, hanem expone...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2015/24 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!