A latin-amerikai erőszakos cselekményekkel kapcsolatban a legtöbb ember először nem az elismerésre asszociál. Önnek hogyan jutott ez az eszébe?
- Elég nehezen. Eredetileg a kulturálisan eltérő gyerekkori élményekről akartam írni a diplomamunkámat, ám Mexikóvárosban hamar kapcsolatba kerültem az utcai bandákkal. Megismertem őket, elkezdtünk együtt sportolni, és a sport nyelvén egyre inkább megtanultuk tisztelni s elismerni egymást. Végül megkérdezték, miért a gyerekkorról meg hasonló unalmas dolgokról akarok írni, ahelyett, hogy valami fontossal, például vel...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2015/24 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!