Az iráni fenyegetésre válaszul Szaúd-Arábia és a régió - hivatalosan - egyetlen nukleáris arzenállal rendelkező állama, Pakisztán között újra napirendre kerültek az előre legyártott, könnyen elérhető nukleáris fegyverek beszerzéséről szóló tervezetek. A két ország között már korábban megkötött egyezség sokak szerint most ért el gyakorlati megvalósításához, azaz Szaúd-Arábia adott esetben nukleáris fegyvereket vásárolhat Pakisztántól, annak ellenére, hogy az ország 1988 óta az atomsorompó-szerződés részes állama. "Nem ülhetünk ölbe tett kézzel, miközben Irán megtartja legtöbb urándúsítóját és fejleszti a nukleáris technológiáját" - jelentette ki május elején egy Barack Obama amerikai elnökkel találkozó szaúdi vezető. A nyilatkozatot megerősítette Turki bin Fejszál herceg Dél-Koreában elmondott beszéde, amelyben úgy fogalmazott, hogy "minden, ami van Iránnak, nekünk is lesz." A fegyverek beszerzését az ország és az egész régió biztosításának valamint az iráni urándúsítás elleni válaszlépésnek tekintik, és úgy tartják, hogy ez a szankciókkal ellentétben hatékonyan és hosszútávon meg tudja védeni az államokat.

Nem valószínű, hogy a szállítások már megkezdődtek, azonban a szaúdi kijelentések mindenképpen stratégiai fontosságúak, a háttérben megkötött pakisztáni szerződés pedig biztossá teszi az iráni kormányzat számára: Szaúd-Arábia rövid időn belül képes lesz válaszolni a nukleáris fenyegetésre. A királyság jelenleg a 2010-ben elindított KACARE nevű, atomenergiára és megújuló energiaforrásokra összpontosító program alapján építi fel energiaszektorát. Ennek keretein belül 2032-re 17.6 gigawattos kapacitásra szeretné bővíteni reaktorait, azonban a beruházásokra eddig még nem került sor. Olli Heinonen, az IAEA egykori főigazgató-helyettese szerint minimum 10 évnyi fejlesztés kell még ahhoz, hogy Szaúd-Arábia képes legyen nukleáris fegyverek önálló gyártására. Heinonen hozzátette: a szomszédos Jordánia rendelkezik a régió legnagyobb urániumkészleteivel, azonban ezek kinyeréséhez nincs elegendő anyagi forrása, így kézenfekvő megoldás lenne egy Szaúd-Arábia és Jordánia között megkötött szerződés, amely mindkét fél számára előnyökhöz vezetne.

Bár pakisztáni illetékesek cáfolták, hogy Szaúd-Arábia hozzáférést kaphat országuk nukleáris technológiájához, köztudott, hogy a két államot szoros szálak fűzik egymáshoz, hiszen Szaúd-Arábia az utóbbi harminc évben a pakisztáni nukleáris program finanszírozásában is segített. Az amerikai hírszerző szolgálatok a jelenlegi bizonytalanság kiküszöbölése érdekében a fegyverek érkezésére és a két ország között lezajló áruszállítási folyamatokra kiemelt figyelmet fordítanak. A kialakuló konfliktusban Iránt elsősorban Oroszország, míg Szaúd-Arábiát leginkább a francia vezetés támogatja.

A közel-keleti államok közül Pakisztánon kívül Izrael rendelkezhet még nukleáris arzenállal, azonban ezt az izraeli vezetés eddig se nem erősítette meg, se nem cáfolta. Brit elemzők szerint a legnagyobb probléma az, hogy más térségbeli állam, például Törökország vagy Egyiptom is kényszerítve érezheti magát nukleáris robbanófejek gyártására vagy vásárlására, ezáltal pedig egy újabb, sokkal veszélyesebb fegyverkezési verseny alakulhat ki. A helyzetet pedig tovább súlyosbítja a Közel-Keleten zajló számos proxy háború - például Szíria és Jemen területén -, amelyek mögött szintén érezhető Irán és Szaúd-Arábia szembenállása. Mr. Burns, a Harvard egyetem professzora szerint a félelmekre és a lehetséges fegyverkezési versenyre egy erős, keménykezű amerikai vezetés lenne a megoldás, amely hosszú távon tudná garantálni az arab államok számára, hogy a megszületett, Iránt kötő nemzetközi szerződések biztosítják a térség stabilitását, valamint hatékonyan visszaszorítják a nukleáris fegyverek kifejlesztésére és gyártására vonatkozó esetleges törekvéseket. Ebben ugyanis a jelenlegi helyzetet tekintve kevés állam bízik.

 

A rovatot a www.biztonsagpolitika.hu honlap üzemeltetője a Strategic Assistance and Support Group Kft. támogatja.