C. T. Kurien professzor a fejlődésgazdaságtan indiai óriása nem elégszik meg a pusztán közgazdasági leírásokkal. A fejlődésgazdaságtan számára nem más, mint társadalmi és intézményi berendezkedések folyamatosan változó narratívája. Ezért már munkássága kezdetétől élesen kritizálta a közgazdaságtan fősodrába tartozó, általánosan elfogadott modelleket: munkáin keresztül kontextusba helyezi azokat, és rávilágít korlátaikra.
Az Indian Economy in Transition című könyv az ő tiszteletére írt esszék gyűjteménye, amely a globalizáció következményeit és a társadalmi egyenlőtlenségek kérdését tárgyalja. Közelebbről vizsgálva azonban úgy tűnik, hogy a tanulmányok egy része magányos sziget, amelyekben nem tükröződik a szegények és a jólét melletti elköteleződés.
A nyitófejezet az indiai gazdaság globalizációjával és annak kereskedelmi, pénzügyi és szolgáltatási szektorra gyakorolt hatásaival foglalkozik. Hangsúlyozza, hogy milyen kedvezőtlen körülményekkel kell megküzdenie az Indiához hasonló fejlődő országoknak, és rámutat a WTO létrejöttének és működésének aszimmetrikus, vitatható aspektusaira.
Két fejezet is foglalkozik mezőgazdasági kérdésekkel. Az egyik egy indiai állam (Tamil Nadu) csökkenő mezőgazdasági növekedését elemzi és terjeszti ki egyes pontokon az egész országra. Kiemeli a szociális jóléti intézkedések jelentőségét abban, hogy sikerült elkerülni az öngyilkosságok és az éhezés terjedését, és összekapcsolja az utóbbi idők mezőgazdasági stagnálását az állam proaktív szerepének visszaszorulásával. A másik annak az okait tárja fel, hogy miért esett vissza a mezőgazdasági termelés nyereségessége. A gazdák költségeinek emelkedéséről, terményük értékének csökkenéséről és a számukra elérhető hitelek problémáiról ír.
Több fejezet is akad, amelyeket nehéz összefüggésbe hozni a fejlődésgazdaságtan és az átalakuló gazdaságok témakörével. Az első ilyen India vidéki területeinek munkaerőpiaci bizonytalanságát vizsgálja gender-elemzéssel. Egy másik az elöregedő társadalomhoz vezető forgatókönyvek által jelentett valós fenyegetést tárgyalja. A kilencedik fejezet azt veszi górcső alá, hogy Csennai városának növekvő vízigénye miként hat a város körüli peremterületek megélhetésére és ott hogyan változtatja meg a mezőgazdasági feltételeket. Ide tartozik végül a környezetgazdálkodásban résztvevő intézményekről szóló fejezet is, amely körbejárja a környezetszennyezés adók és szabályozás általi csökkentésének lehetőségét.
Az utolsó két fejezet a társadalmi egyenlőtlenségekkel foglalkozik, és talán ezek nyújtják a legelgondolkodtatóbb betekintést India átalakulásába. Az első a szegény rétegek felemelkedésének gátjait, a kasztrendszer belső feszültségeit és egyes csoportok kirekesztését járja körül, míg a második az életszínvonal emelésére irányuló jogszabályi rendelkezések és tágabb értelemben a demokratikus folyamatok akadályait tárja fel Kurienhez méltóan.