A válságkezelés köntösébe bújtatott hatalmi játszma önmagát is felégeti, tükrözi ezt a GDP 25 százalékos esése és az, hogy a fiatalok 60 százaléka munkanélküli - összegez a Világbank korábbi alelnöke, a Nobel-díjas Joseph Stiglitz. Megvalósíthatatlan elvárásokkal és a bankrendszerben elszivárgó támogatásokkal nem lehet segíteni egy csődközeli ország helyzetén.


A görögöknek sajnos csak a saját sorsukról van lehetőségük dönteni, az EU működéséről nem. Ebben a képletben pedig Stiglitz számára egyértelmű, hogy a szavazáson nemmel voksolna. A két lehetséges forgatókönyvet így vázolja föl:

• Igen szavazat - szinte vég nélküli mélyrepülést jelent az országnak, amely kiárusítja magát és elveszti fiataljait; az adóssága elengedése a legjobb, amit elérhet így Görögország és nem számíthat jobbra, mint hogy egy közepes jövedelmű gazdaságként működjön; ez a lefutás is akár 25 évet venne igénybe
• Nem szavazat - Teret nyitna az erős demokratikus hagyomány számára és visszaadná a görögök kezébe a saját sorsuk irányítását; ezen az úton is rengeteg nehézséggel néznének szembe, de reményteli pályát járnának be és sokkal kevesebbet szenvednének.

A csődöt és a kilépést sokak szerint már beárazta a piac, ám sokkal valószínűbb, hogy az árfolyamok komoly ingadozása kísérne egy ilyen döntést, hiszen jelenleg is minden bizonytalan. A kockázatok beárazása nem azt jelenti, hogy felkészültünk egy vészforgatókönyvre, sokkal inkább egy várható értéket, amiben minden szélsőség szerepel. Az árfolyamlavina különösen azokat az országokat érintheti érzékenyen, amelyek nem tagjai az eurózónának, illetve amelyek vezetése nem élvezi a világgazdaság bizalmát. Sajnálatos módon Magyarországra mindkettő igaz.