A tinifilm Hollywood egyik alapterméke: az álomgyárban nagyon sokat foglalkoznak azzal, hogy a moziba járó közönség igen nagy szegmensét, a tizenéveseket kiszolgálják.
Az elmúlt hatvan esztendőben már bármilyen műfajnak létrejött a tini verziója, de igazából a kilencvenes évek óta kissé beszűkült a választék: a stúdiók leginkább a horror, a komédia és a musical műfajában alkottak - ha nem is maradandó műveket, de olyanokat, amelyeknek nyereségessége nem kérdőjelezhető meg. Bár ennek megfelelően hajlamosak vagyunk lenézni a műfajt, ne tegyük. Elvégre a filmtörténet számos kimagasló művet tart nyilván, tényleg nagyon tágra tudjuk nyitni az ollót ez ügyben - az 1955-ben, James Dean főszereplésével készült Haragban a világgal című dráma is ezt a szegmenst erősíti. Csakúgy, mint a nemrég mozikba került Valami követ, mely a (tini)horror zsánerét képes felrázni, méghozzá művészi szinten. Csak idő kérdése volt, hogy valaki ezt megtegye. David Robert Mitchell műve - melynek világpremierje tavaly Cannes-ban volt - beutazta a világot, mielőtt (tegyük hozzá: nagy meglepetésre) megér...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2015/27 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!