Taximeter, taximeter - mutogat az órára a sofőr, így bizonygatva, hogy ő aztán tuti nem ver át. Ennek azért némileg ellentmond, hogy a 15 perces út végén kétnapi szállásnak megfelelő összeget gombol le rólam. Ráadásul a negyedórás útban már az is benne volt, hogy 3 percet szundított egy vészvillogózó busz mögött. Igaz, utána behozta a lemaradást, az álló helyzetből történő sávváltásnál például nem gondolkodott sokat, és az irányjelzővel sem bajlódott.

Ilyen elÅ‘zmények után valószínűleg joggal bizonytalanodik el az ember, amikor esti sétáján leszólítja egy helyi, mondván: épp most végzett egy angoltanfolyammal, s szeretné gyakorolni a nyelvet, keres valakit, akivel beszélgethet. A bizalmatlanság azonban ez esetben teljesen alaptalan: a találkozásból rögtönzött városnézés lesz teázással (amit természetesen a „vendéglátó" fizet). SÅ‘t, a hálás félprofi idegenvezetÅ‘ a nem túl magas színvonalÃ...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2015/28 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!