Hosszú évek után megint felfedezték a szponzorok a Művészetek Völgyét. A pesti értelmiség borozós, merengős nyár esti rendezvényeként indult a kapolcsi fesztivál, még a nyolcvanas évek vége felé. A diáklányok maguk gyártotta kagyló-csiga nyakláncokat árultak az út szélén, mások lángost sütöttek, néhány hordó bort is csapra vertek, és mindenki jól érezte magát. Ez volt az alapító atya, Márta István víziója, s nem kellett csalódnia. A színes magyar fesztiválforgatagról még nem is álmodtak, amikor Kapolcson már elindult valami, ötvözve a népies...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2015/28 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!