Izgalomba hozta a Nemzeti Adó- és Vámhivatal apparátusát a Figyelő múlt heti interjúja Varga Mihállyal. A nemzetgazdasági miniszter belengette Vida Ildikó távozását a NAV éléről, illetve az adóhatóságra váró megújulásról is beszélt. Aznap délután Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter tartotta szokásos kormányinfós tájékoztatóját, ahol megerősítette a Varga által elmondottakat. Az adóhatóság emberei tudomásunk szerint azóta nagyon várják a friss információkat a szervezet jövőjéről. Forrásaink elmondása alapján a hallottak nagyon megdöbbentették a NAV állományát. Volt, aki úgy fogalmazott: visszatetszést keltett mindaz, amit a két miniszter mondott. A munka azóta, ha le nem is állt, más tempóra váltott. Mindenki találgatja, mit hoz a jövő. Súlyos milliárdok esnek ki az ablakon a bizonytalanság és az abból fakadó kevésbé céltudatos munkavégzés miatt. Ezt a pénzt később, ha konszolidálódnak a viszonyok, még sikerülhet visszaszedni, de az biztos, hogy kapott egy gellert a szaktárca és a NAV vezetői kapcsolata. Vida kemény ember hírében áll, de a miniszteri bejelentések kifejezetten rosszulestek neki. Kérdés, hogy ezek után magától feláll-e, vagy megvárja, míg fent meghozzák róla a döntést. Nagy harcos hírében áll, tehát nem volna meglepő, ha nem könnyítené meg felettesei dolgát azzal, hogy önként lelép a színről.

Új szelek

Vida sorsa felől nem nagyon lehetett kétség. Ha valakiről, róla elmondható, hogy igen szoros munkakapcsolat fűzte korábban az első számú közellenséggé vált Simicska Lajoshoz. Vida különböző Simicska-érdekeltségekben talált menedéket azt követően, hogy az első Orbán-kormány idején egyszer már vezette az adóhivatalt. Mit ad isten, pont Simicska Lajost váltotta a poszton.

Hosszú ideig úgy tűnt, jó lóra tett. Simicska és Orbán barátsága idővel üzletileg is kiteljesedett, az üzletember a második Orbán-ciklus kétségkívül legnagyobb nyertesei közé tartozott. Simicska építőipari és médiaérdekeltségei egyszerűen nem tudtak hibázni, amihez nyúltak, arannyá változott. Dőlt a pénz. Aztán új szelek kezdtek fújdogálni: Orbán Viktor sokallni kezdte barátja befolyását, és a mostani ciklusban kenyértörésre került sor. Ennek a csúcspontja volt Simicska év eleji kirohanása, amikor előbb durva szavakkal illette a miniszterelnököt, majd bedobta az ügynökbombát, azt állítva, hogy a kormányfő jelenthetett róla még a rendszerváltás előtt. Az antikommunista Orbán-imidzsen ütött sebet, ami megbocsáthatatlan bűnnek bizonyult. Már korábban is becsukódtak a kapuk a nagyvállalkozó érdekeltségei előtt, azóta viszont teljesen egyértelmű lett, hogy kegyvesztetté vált. A Közgép időnként egészen nevetségesen alacsony ajánlatokkal sem tud megbízást elhappolni az építőipari tendereken. Félteni azért nem kell a vállalkozót, a múlt évet még egész szép osztalékbevétellel zárta (lásd az Aranyeső című írást), de az idei esztendő biztos nem lesz ilyen jövedelmező.

Nem csak az üzletember közvetlen cégbirodalma látja kárát az idegösszeomlásnak. Sorban hullanak ki az államigazgatásból a Simicskához köthető emberek. Az évezred elején egy kiterjedt hálózat épült ki, amely kormányzati szerveket - mint a fejlesztési tárca - és állami cégeket - például az MVM - zárt magába. Olyan sűrű szövésű volt ez a háló, hogy most, amikor Orbán megbízásából a visszafejtése a feladat, az ezzel megbízottak csak a fejüket vakarják, mert nem könnyű eldönteni, ki mennyire van becsatornázva Simicskához.

Azért vannak könnyen beazonosítható célpontok, közülük párat be is mutatunk cikkünkben. A sor elejére kívánkozik Vida Ildikó, aki bár még tisztségben van, de hamarosan elmozdítják a helyéről. (Utódlásáról, illetve az NGM-en belüli változásokról szól következő cikkünk a 13. oldalon.) Vidát, mint korábban írtuk, amúgy jó szakembernek tartják, ugyanakkor azt is a fejére olvassák, hogy csak egy szűk szakmai stábbal hajlandó konzultálni, beosztottjai kevés információt kapnak tőle. Sokáig élvezte a kormány támogatását, még azt követően is, hogy tavaly ősszel kirobbant az amerikai kitiltási botrány. A listán állítólag hat név szerepel, de eddig egyedül Vida Ildikó ismerte el a nyilvánosság előtt, hogy övé az egyik. A miniszterelnök - akinek a hatályos törvény alapján erre mandátuma van - azonban nem tartotta indokoltnak Vida elmozdítását. Pedig ekkoriban már látszottak a jelei a szakításnak közte és Simicska között. Mégis, fontosabb volt, hogy az amerikaiak nehogy elhiggyék: a magyar kormányfő úgy ugrál, ahogy Obamáék fütyülnek. Orbán inkább felvette a kesztyűt, pedig nyilvánvaló volt, hogy Vida ebben a történetben védhetetlen. Akár igaz, amit állítanak róla az amerikaiak, akár nem, a sztori beszennyezte, az pedig, hogy nem utazhat az Egyesült Államokba, egy első számú állami hivatal vezetője esetében megengedhetetlen. Tehát csak idő kérdése volt, hogy mikor távozik.

Adóreformlázban

A tavasz folyamán többször is megszellőztette a sajtó, hogy most aztán végképp kitelt az elnök ideje. Ezt azonban soha nem követte hivatalos bejelentés, de ettől függetlenül már ekkor napirenden volt a személycsere. Orbánék arra vártak: kellő távolság legyen a kitiltási botrány és Vida menesztése között, hogy amennyire lehet, elkerüljék a látszatát is annak, hogy amerikai nyomásra cselekednek.

Nem tudni, van-e összefüggés a két dolog között, de a kormányt tavasszal váratlanul elkapta az adózási reform láza. Öt év kormányzás után kisütötték, hogy a magyar adóigazgatás az egyik legnagyobb akadálya a versenyképességünk javulásának, s ezen sürgősen változtatni kell. Lapunk elsőként számolt be az adózás rendjéről szóló törvényhez készülő javaslatokról (csökkentett bírságok, rövidített ellenőrzési határidők), de tavasz óta tudomásunk szerint még nagyobb fordulatra kapcsolt a reformlendület. Lázár János erről azt mondta a legutóbbi Kormányinfón, hogy a miniszterelnök az egész rendszert új alapokra akarja helyezni. Szavaiból az jött át, hogy minimális adminisztrációs elvárásokat fogalmazhatnak meg a jövőben a vállalkozásokkal szemben, mert, mint mondta, „nem lehet az adózókat ellenségnek tekinteni". Az átalakítások során pedig könnyű leváltani a NAV jelenlegi vezetését, hiszen elég annyi indok, hogy új feladatokhoz új emberekre van szükség.

És a többiek

Vérfagyasztó jelenetsorokat láthatott a közönség a MÁV múlt heti vasutasnapi tisztavató ünnepségén. Szerencsére csak a vetítővásznon, a társaság szimfonikus zenekara ugyanis a Volt egyszer egy vadnyugat című film zenéjéből játszott részleteket, amihez bejátszások is társultak, ezekben pedig hullottak a szereplők, mint ősszel a legyek. Bátor választás, bár a szervezőknek valószínűleg nem futott át az agyán, hogy erről valaki a közigazgatás és az állami vállalatok élén az elmúlt egy évben végigsöprő vezetőváltásokra asszociálhat.

A hivatalos indoklásokban sosem szerepelt, de a cserék jelentős részénél világít a cél: megszabadulni a miniszterelnök közeléből a lehető legtávolabbra került Simicska Lajoshoz köthető potentátoktól. Még akkor is, ha a kapcsolat esetenként meglehetősen közvetettnek tűnik. Szentpétery Kálmánról, a Szerencsejáték Zrt. nemrég leváltott elnök-vezérigazgatójáról sok helyen leírták, hogy a nagyvállalkozó embere, mert korábban a „Simicska és Töröcskei István tulajdonolta" BÁV-ot vezette. Nem kizárt, hogy mi nem tudunk valamit, de a társaság a cégregiszter szerint nem az ő, hanem a Vegyépszer kapcsán ismert Nagy Elek érdekeltsége, már a vállalat privatizációja óta.
Ha Simicskával kapcsolatban valami felróható volt Szent-péterynek, az inkább az, hogy a Szerencsejáték Zrt. nem tudott kilépni az oligarchához kapcsolható műsorgyártó céggel, a Hung-Ister Zrt.-vel kötött, 2019-ig szóló, éves szinten milliárdos szerződésekből. Kérdésünkre a fejlesztési tárca lapzártánkig nem okolta meg a vezérigazgató felmentését, ahogy nem közölt részleteket a tulajdonosi jogokat gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő sem. Erős hivatalos indokot nehéz is lett volna találni, hiszen irányítása alatt a társaság forgalma és eredményessége minden évben rekordot döntött, tavaly pedig Seszták Miklós fejlesztési miniszter is dicsérte a menedzsmentet. Az utód, Braun Márton előéletével mindenesetre biztosan nincs baj, hiszen az előző ciklusban a Fidesz parlamenti képviselőjeként dolgozott.

A meglehetősen maszkulin magyar közéletben furcsa, de a Simicskához köthető emberek közül három nő maradt fontos pozícióban mind a mai napig. Németh Lászlóné ugyan már nem miniszter, de a Miniszterelnökség államtitkáraként igen méretes portfólió tartozik hozzá: a nemzeti pénzügyi szolgáltatásokért és postaügyekért felel. Pedig tavaly szeptemberben - amikor már egyértelmű volt Orbán és Simicska eltávolodása - részt vett azon a sárvári eseményen, ahol a nagyvállalkozó bő másfél évtized után először lépett a nyilvánosság elé.

Vida Ildikóról már esett szó, a harmadik grácia pedig Dávid Ilona, a MÁV elnök-vezérigazgatója. Igaz, ő lapunknak tavaly ősszel nyilatkozva határozottan tiltakozott az ellen, hogy Simicska körébe sorolják (Új krízisüzenete érkezett - Figyelő, 2014/41. szám). Sokan azért teszik meg ezt mégis, mert a Dunaferrnél - még a privatizáció előtt - Németh Miklós jelenlegi Közgép-vezér volt a főnöke, a MÁV-ot megelőzően pedig a GYSEV-et irányította, amelynek igazgatóságában négy évig ott ült a korábbi Közgép-igazgató Schváb Zoltán. (A GYSEV elnöki posztját egyébként Dávid Ilona továbbra is betölti.)

Ami a pozíciója stabilitását illeti, hasonló a helyzet, mint egy évvel ezelőtt: kis túlzással napról napra változnak a várakozások. „Mindenki azt gondolja róla, hogy elvileg nyilván ő is a leváltási listán van, ennek ellenére mindenki meglepve tapasztalja, hogy marad, és állítólag erős" - fogalmazott például lapunk egy közlekedésszakmai forrása körülbelül egy hónappal ezelőtt.

A legfontosabb hely

A múlt pénteki vasutasnapon viszont azt hallottuk, hogy inog a széke, csak kettő-négy hónapja lehet a MÁV élén. Már az utód nevéről is sugdolóztak, amit egyesek annyira komolyan vettek, hogy elkezdtek helyezkedni az illető jelenlegi pozíciójának elnyerése érdekében. A hét elején aztán újra azt az információt kaptuk kormányzati berkekből, hogy Dávid Ilona továbbra is nyugodtan tervezhet. Ezt támaszthatja alá az egyik forrásunk által nemrég megfogalmazott vélemény, miszerint az elnök-vezérigazgatónak a legfontosabb helyen, „Orbán Viktor fejében" sikerült kikerülnie a Simicska-skatulyából. Ez pedig annak köszönhető, hogy a miniszterelnök értékeli a vezetői teljesítményét. Noha a szakmán belüli megítélése vegyes, az biztos, hogy a MÁV-ot az utóbbi években elkerülték a sztrájkok és a látványos botrányok, „a sajtó is leszállt róla". Tény, hogy az állam jóval nagyobb összegekkel finanszírozza a vállalatot, mint az előző évtizedben, amikor a krónikus pénzhiány - a pazarló szervezettel párosulva - adósságspirál kialakulásához vezetett. Ez megszűnt, a társaság tartozásai évről évre csökkennek. Emellett az is Dávid Ilona segítségére lehet, hogy a jelenleg kormánybiztosként dolgozó korábbi BKK-vezér, Vitézy Dávid kedvező véleménnyel van róla, márpedig azt hallottuk, hogy Orbán ad Vitézy szavára közlekedési kérdésekben.

A Simicska-erőd

A sort az energetikával folytatjuk. Baji Csaba távozása korántsem volt előzmény nélküli, és nemcsak azért, mert hónapok óta pletykáltak róla, hanem mert a 2010-től Simicska-erődként nyilvántartott Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM) „kitakarítása" már hónapokkal ezelőtt, nem sokkal a „testnedvezés" után elkezdődött. Az első áldozat Gopcsa Péter volt, aki a csoport távvezetékeket építő leányát, az MVM Ovit Országos Villamostávvezeték Zrt.-t irányította, akkor már közel 5 éve. Őt március elején minden előzmény nélkül eltávolították posztjáról. Talán az esetében volt a leginkább egyértelmű, hogy Simicska-ember: bár állítólag nem szerette, ha közgépesként emlegették, de azért az Ovit honlapján is az szerepelt szakmai önéletrajzánál, hogy évtizedekig a csoport műszaki igazgatója volt. Indoklás nélküli visszahívása azért is lepett meg sokakat, mert ténykedése egyébként illeszkedett a Fidesz elképzeléseihez. Alig több mint egy éve például Szijjártó Péter a keleti nyitás egyik nagy eredményeként jelentette be az Ovit 13 milliárdos jordániai üzletét (Közelebb Kelet - Figyelő, 2014/22. szám).

Bár kevésbé volt egyértelmű a Simicska-vonal, többen ezzel magyarázták azt is, hogy áprilisban - a hivatalos bejelentést mellőzve - távozott a paksi atomerőmű bővítéséért felelős projektcég éléről Nagy Sándor. A Paks II. Zrt. vezérigazgatója, aki valamennyi fontos szerződés esetében aláíró volt, ugyan egy ideje már nem tartozott az MVM kötelékébe - hiszen a céget a múlt év végén a Miniszterelnökség vette át -, de ő is a 2010-es választásokat követően érkező garnitúrához tartozott, akárcsak Baji Csaba vagy Gopcsa Péter. Eltávolítását sokan úgy értékelték, hogy elvégezte, amit el kellett, a jövőben biztosabb a 4000 milliárdos projektet egy olyan emberre bízni, akinek a lojalitásával kapcsolatban semmi kérdés nem merül fel.

Baji tehát feltehetőleg maga is számíthatott arra, hogy idővel eléri a simicskátlanítás. Biztosra vehető azonban, hogy az állami energiamamut fejének levágásával nem ért véget a folyamat. Bár sokkal kisebb médiavisszhangot kapott, mint a vezér eltávolítása, de Bajit követően lemondott az MVM Zrt.-ben betöltött igazgatósági tagságáról Horváth Péter is, akit néhányan szolnoki kötődése miatt szintén a Simicska-körhöz soroltak. Más kérdés, hogy ő inkább felfelé bukott, hiszen az állami közműholding, az Első Nemzeti Közműszolgáltató Zrt. (ENKSZ) vezérigazgatója lett. A történet érdekességét az adja, hogy Horváth érkezésében állítólag komoly szerepe volt az ENKSZ-t gründoló Németh Lászlónénak, akit szintén a kegyvesztett oligarcha hívei között tartanak számon.

Csorbított jogkör

A távozókon kívül a pletykák szerint egyáltalán nem biztos Hamvas István, a Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatójának jövője sem. Sokan őt is kapcsolatba hozták Simicska Lajossal, amit csak erősített, hogy 2010-ben lett az atomerőmű első embere és az MVM igazgatóságának tagja is. Hallottunk azonban olyan véleményt is, hogy Hamvas soha nem is találkozott Simicskával, ezt csak Baji Csaba terjesztette el, a két cégvezetőnek ugyanis korántsem volt felhőtlen a viszonya. Annyi bizonyos, hogy a paksi vezérnek cégeken keresztül nincs kötődése az egykori Fidesz-pénztárnokhoz, hiszen mindig is az atomerőműnél dolgozott.

A Figyelő mindenesetre úgy értesült, hogy egyelőre nincs napirenden Hamvas István eltávolítása, és ezt személyesen Lázár János is közölte a cégvezetővel. Igaz, a miniszter magyarázata állítólag az volt, hogy nem találtak a helyére megfelelő embert, ami azért hosszú távon nem életbiztosítás. Különösen úgy, hogy a közte és Baji Csaba között kialakult konfliktus rányomta a bélyegét a Paksi Atomerőmű Zrt. működésére is. Az előző hónapokban állítólag már olyan mértékben csorbították a cég vezetésének döntési jogkörét, hogy a kisebb, néhány milliós beszerzésekről sem határozhattak anyavállalati jóváhagyás nélkül. Bár ezt természetesen lehet korrigálni, a folyamatokra rálátó szakértők szerint egyre többen vélik úgy, hogy a tényleges változásokhoz Hamvasnak is távoznia kell. Egyszerűen azért, mert az elmúlt időszak szélmalomharca már kiölte belőle a lelkesedést.

Aranyeső
A Simicska Lajos és üzlettársai érdekeltségébe tartozó cégek még annál is parádésabb évet zártak tavaly, mint ahogy korábban látszott. Az, hogy minden korábbinál erősebb volt 2014 a birodalom számára, már június elején is egyértelmű volt (Boldog idők - Figyelő, 2015/23. szám). Két fontos elem azonban akkor még hiányzott: a Közgép és a Mezort konszolidált beszámolója. Ez a két társaság fogja össze a birodalom építőiparban, illetve agráriumban tevékenykedő részeit, konszolidálási körükbe az anyavállalaton kívül is sokmilliárdos cégek tartoznak. A nemrég napvilágot látott beszámoló szerint a Mezort nagyjából a 2013-as szintet hozta, árbevétele kevéssel 10 milliárd forint alatt maradt. A Közgép évére viszont nehéz jelzőket találni, hiszen egyedül akkora, közel 130 milliárdos forgalmat bonyolított, mint egy esztendővel korábban a teljes birodalom (ebbe beleszámoltuk a Simicska-üzlettárs Fonyó Károly és Nyerges Zsolt cégeit is). Nem csoda, hogy megdőlt minden korábbi rekordja (lásd a grafikont). Az általunk kimutatott 18 milliárdos osztaléknál ugyan lehetett a sajtóban nagyobb számokkal is találkozni, de ez nettó érték, ebben nincsenek csoporton belüli duplikációk. Ez az az összeg, amellyel a tulajdonosok - képletesen szólva - elsétálhatnak. Más kérdés, mit hoz a jövő, főleg 2016-tól, amikor elfogynak az idén végleg lezáruló, a még 2007-ben kezdődött uniós ciklusban elnyert munkák. Hiszen az utóbbi hónapokban egyre-másra zárták ki a Közgépet tenderekről olyan indoklással (például irreálisan alacsony árra hivatkozva), amellyel korábban gyakran épp a konkurenseit takarították el az útból.