Sokatmondó lehet ilyen szempontból a régiót az ország többi részével összekötő két állam (Nyugat-Bengália és Szikkim) közti infrastruktúra. A Selyemút részeként a két terület közti kereskedelem több mint kétezer éves múltra tekint vissza, és ma is folyamatos az áru- és személyforgalom, amely a Nyugat-Bengáliát az észak-indiai államokkal összekötő Siliguri folyosón halad át. Figyelembe véve, hogy a szűk átjáró Nepál, Bhután és Banglades közvetlen közelében húzódik, érthető az útvonal kereskedelmi jelentősége.

Bár a kormányzati weboldal turistáknak szánt része szerint könnyen hozzáférhető a közlekedés a területen, az még akkor sem éri el a megfelelő fejlettségi szintet, ha a Siligurit és Gangtokot összekötő fontos utat éppen nem torlaszolja földcsuszamlás. A területen utazni vágyók egyik legolcsóbb lehetősége, hogy helyet bérelnek egy 8-10 főt szállító terepjárón. Ezeknek azonban nincs menetrendjük, feketén dolgoznak, és nem tartoznak semmilyen állami szerv ellenőrzése alá. Ráadásul nem is túl biztonságosak, hiszen az útviszonyokról, például az úttorlaszokról csupán az egymás között terjedő információk alapján tájékozódnak. Egy-egy úttorlasz pedig teljesen megbéníthatja a közlekedést. Akad ugyan egy elkerülő út, ám az nemcsak hogy szűk, meredek és kanyargós, de elméletileg egyirányú is. A gyakorlatban viszont megesik, hogy az ellenőrző pontokon ilyen-olyan eszközökkel sikerül meggyőzni az őröket, hogy egyeseket visszafelé is átengedjenek.


A szakértőcsoport azt javasolja, hogy a gyakori földcsuszamlásokra tekintettel az Állam fejlessze tényleges, biztonságos elkerülő úttá a most is annak használt utat. Azt is fontosnak gondolják, hogy minden közlekedési forma kerüljön állami ellenőrzés alá, hogy biztosítani lehessen a járművek megfelelő felszereltségét. Végül úgy látják, az is sürgető, hogy alaposan feltérképezzék a régió infrastrukturális szükségleteit, hogy - akár utat nyitva a nem kevés laikus fejlesztési javaslat egy részének - egy nap megszűnhessen a régió elszigeteltsége.