Európában az elmúlt 40-50 év tapasztalata, hogy az egyes kormányok alig tudják befolyásolni a migrációs folyamatokat, legyenek azok akár menekült-, akár munkaerő-vándorlási hullámok. Éppen ezért a politikai szereplők egyre növekvő köre lát jó lehetőséget arra, hogy a mindezzel összefüggő problémahalmazon élősködve gyorsan bezsebelhető politikai hasznot termeljen magának.

Az 1970-es évek óta szinte Európa minden országra kiterjedő bevándorlás-ellenes pártcsalád jött így létre. Miközben programjuk jelentős részét átvették a fősodorhoz tartozó politikai erők, maguk a problémák semmivel sem lettek kisebbek. Bár az évtizedek óta tartó migrációpolitikai szigorítások hatástalanok, és az egyes európai nemzetállamoknak jól láthatóan semmi esélyük sincs arra, hogy önmagukban szabályozzanak globális vándorlási folyamatokat, a migrációellenes pártokkal folytatott politikai verseny megköveteli az egyre nagyobb és látványosabb szigort. Így többek között azt is, hogy a problémákat az EU-ra hárítsák. A rövidtávon elérhető cél nem a problémák kezelése, hanem a népszerű álláspont elfoglalása.

Pontosan tudja mindezt a magyar kormány is, amely az év eleje óta olyan kommunikációs hadjáratot folytat a Magyarországra nehezedő migrációs nyomás ürügyén, amelynek alig van köze a saját tárgyához. Az alaphangot megadó januári miniszterelnöki nyilatkozat a Charlie Hebdo elleni merénylet kapcsán, majd a nemzeti konzultáció, később pedig a kerítésépítés bejelentése és a menekültügyi törvénymódosító csomag kizárólag pártpolitikai célokat szolgált. Azt, hogy mindennek semmiféle szakpolitikai vonatkozása sincs, jól mutatja, hogy ezek a kormányzati lépések és megnyilvánulások egytől egyig ellentétesek az Orbán-kormány migrációs stratégiájával, holott a hatóságok adatai szerint a Magyarországon benyújtott menedékkérelmek megugrása nem 2015 elején kezdődött, hanem épp 2013-ban.

Bevándorlásról pedig sem korábban, sem most nem beszélhetünk, Magyarországon ugyanis még a tényleges menekültek sem akarnak maradni, egyszerűen csak erre vezet a szárazföldi út Nyugat- és Észak-Európa felé.

A kormány által keltett menekültügyi hisztériának tehát nem szakpolitikai, hanem sokkal inkább pártpolitikai oka van. A tavalyi év őszén defenzívába szorult Fidesz többek között ezzel igyekezett újraformálni a politikai erőteret. Visszaszerezni a politikai kezdeményezést és kiszorítani a nyilvánosságból a számára hátrányos ügyeket. Így például a rendszerszintű korrupcióra utaló esetekről szóló híreket. Ezért mosta össze a kormány kommunikációja a különböző migrációs kategóriákat (a bevándorlókat, a menekülteket és a menedékkérőket), ezért alkalmazott manipulatív kérdéseket, megfogalmazásokat és adatközléseket a migrációval kapcsolatban. Pártpolitikai nézőpontból azonban nem csupán figyelemelterelésről vagy a Jobbikkal való versenyfutásról van szó, hanem általánosabb célról.

Orbán Viktor és pártja régi stratégiája, hogy a politikai teret nemzetire és nemzetietlenre osztja, és minden témát e törésvonal mentén akar tárgyalni. Ha valaki vitatkozik a Fidesz álláspontjával, akkor érvektől függetlenül, automatikusan a nemzetietlen táborba sodródik, az idegenek pártján áll. 2014 végére a hazai pártpolitika kizökkent ebből a Fidesz számára kényelmes törésvonalból, egyre kevésbé volt hihető, hogy az Orbán-kormány a nemzeti érdek egyetlen letéteményese. Ezért jött kapóra a kormánypártnak a menekülthullám, az erre felépített kampánnyal ugyanis az „idegenek mellett" volt felsorakoztatható a baloldali ellenzék egésze, valamint a kormányellenes civilek és jogvédők. Bár közülük senki sem állított olyat, hogy Magyarországon minden migránst be kell fogadni, vagy mindenféle szabályozás nélkül meg kell nyitni a határt, a legtöbben pusztán a minden eddiginél lebutítottabb üzeneteket hordozó plakátok ellen tiltakoztak, de ez is elég volt ahhoz, hogy a „nemzetellenség" unalomig ismert stigmája rájuk süthető legyen. Ezzel pedig minden visszazökkent a kormányoldal számára kellemes kerékvágásba.

A kampány kezdete előtt a magyar társadalom 3 százaléka látta fontos problémának a bevándorlást, ez az arány ma vélhetően sokkal magasabb, egyes felmérések szerint 40 százalék felett van. A Tárki rendszerváltás óta mért adatai alapján csúcson van az idegenellenesség. A szélsőjobboldali csoportok elemükben érzik magukat, napi jelenség az internetes közösségi oldalakon, a közmédia híradásaiban, vagy épp az utcán, hogy decens állampolgárok felszabadultan gyűlölködnek a „mocskos bevándorlók" ellen. Az üzenet kétségtelenül átment. Noha ettől a közvélemény-kutatások szerint a Fidesz támogatottsága nem lett nagyobb, a kihívó pozícióban lévő Jobbiknak pedig hosszú távon csak jó ez a téma, a kormány láthatóan nagyon elégedett. „Siker!" - mondják kormányzati politikusok és tanácsadóik, és elégedetten dőlnek hátra a jól megérdemelt nyaralásukon.