Ennek lehettünk tanúi Görögország esetében is. Januárban a bevándorláspárti, integrációellenes, bár újabban a valutauniót elfogadó radikális baloldali Sziriza megnyerte a választásokat, és a jobboldali, bevándorlásellenes, szintén euroszkeptikus Független Görögöket (Anel) koalíciós partnerként maga mellé emelve biztosította többségét a parlamentben.
Az eredményt az európai szélsőséges jobboldali pártok viszonylag kedvezően fogadták. Ennek több oka is van. Egyrészt a Sziriza győzelmével kormánypozícióra és minden korábbinál nagyobb hatalomra tudott szert tenni egy radikális párt. Másrészt ez az euroszkeptikus politikai erő az előző, balközép-konzervatív koalíciós kormánnyal szemben az európai hitelezői trojka által követelt megszorítások ellenében lépett fel. Módosítani kívánta a görög mentőcsomag feltételeit - amellett, hogy közben a gazdaság beindítását és a munkanélküliség felszámolását ígérte. Az EU, az IMF és az EKB nem fogadta el Athén reformjavaslatait, és az adósságot sem volt hajlandó elengedni. Mindezek után kérdés, hogy a radikális jobboldali pártok hogyan viszonyulnak a Szirizához és a kormányzása alatt indított görög gazdasági szabadságharchoz.
Közvetlenül Cipraszék pálfordulása előtt ezek a formációk nem a hellén kabin...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2015/30 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!