- Korábban Ön az angolszászász történészek közül a nyugati típusú demokráciák egyik legszenvedélyesebb híve volt. A jogállamiság eszméjét mindenek elé helyezte. Erre most azt olvasom egyik legutóbbi cikkében, hogy az európai politikusok helyesebben tennék, ha több furfanggal, nagyobb hangon, több ravaszsággal kommunikálnának. Ravaszság, furfang? Mi az oka ennek a szemléletváltásnak?
- A furfangosság és a ravaszság szavaknak pozitív értelmezése is lehetséges. Erőteljesebb formában, meggyőzőbben, korszerűbben kellene az Európa egységét erősítő gondolatokat közreadni. Az európai államok ma hasonló kihívásokkal szembesülnek, mint amilyenek a huszadik század harmincas-negyvenes-ötvenes éveiben érték őket. Azok sikeres megválaszolásához nélkülözhetetlennek voltak a kiemelkedő államférfiak, mint például Winston Churchill, a Konrad Adenauer vagy De Gaulle. Ezzel szemben a jelen politikusai egyre unalmasabbak. Mondandójukat nem tudják érdekfeszítően és főként érthetően előadni. Valószínűleg azért nem, mert egyébként sincs átfogó üzenetük. Mintha csak egyfelé tudnának figyelni. Például a görög válságot is csak költségvetési, adósságkezelési ügyként tudják értelmezni, és e szerint kommunikálják. Így egyetlen területre fókuszálnak, ráadásul olyanra, amelyhez a választók jó része egyáltalán nem konyít, így megtéveszthető. Ezt használják ki a radikális, populista mozgalmak, amelyek viszont képesek a nép nyelvén megszólalni. Ilyen történelmi helyzetekben végzetes következményekkel járhat a nagy formátumú vezetők, távlatokban gondolkodni tudó államférfiak hiánya.

- Milyen hiányról beszélünk? Igenis léteznek ilyen igazi vezetők. Nálunk például Orbán Viktor, vagy Oroszországban Putyin elnök, Törökországban pedig Erodgan.
- .A felsoroltak éppenséggel pont az ellentétei annak a felfogásnak, amelynek mentén Európa az utóbbi hat évtizedben képes volt alternatívával szolgálni a tekintélyuralmi rendszerek számára. Európának nem olyan erős emberekre van szüksége, akik öncéloktól vezérelve megosztják a térséget. Hanem olyanokra, akik átfogó megoldásokat kínálnak. A történelem újra és újra bizonyítja, hogy a tekintélyelvű irányítás és az ellenőrző intézmények gyengítése katasztrófába sodorja az adott országot.

Részletek a Figyelőben!