Ahogy az egyik résztvevő fogalmazott: örömtüzeket akartak gyújtani, de végül magukat égették meg. A Magyar Nemzeti Bank igazgatósága az Értéktár Program kertében 1000 millió eurós, azaz mintegy 30 milliárd forintos összeget különített el 2018 végéig műalkotások vásárlására. Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója szerint ez páratlan lehetőség, mert a múzeumok vezetőinek gyakran még azért is kilincselni kell, hogy egy pár millió forintos műkincset beszerezhessenek.

Gerhardt Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, az Értéktár Program első embere a későbbi támadások kivédésére előljáróban annyit mondott, más országok jegybankjai számára sem idegen megoldás, hogy műkincseket vegyenek.

A harmincmilliárd forintos keretösszeg csaknem egyharmadát költötte el eddig a jegybank. A Magyar Nemzeti Galéria dísztermében tartott sajtótájékoztatón bemutatták többek között a legújabb és legdrágább szerzeményt, Tiziano festményét, ami a Mária gyermekével és Szent Pállal címet viseli.

Ez a festmény 4,5 milliárd forintba került, azaz drágább volt, mint az összes többi tétel. Az egyik kérdés éppen azt feszegette, hogyan ugorhatott meg ennyire az ára, amikor a kép tulajdonosa pár éve még 1,6 milliárd forintos becslést emlegetett, s a régi mesterek alkotásainak átlagára az utóbbi három évben nem nőtt, éppen ellenkezőleg, 10 %-kal csökkent.

A nem igazán kielégítő válasz az volt, hogy az eladó végül még a 4,5 milliárd forintot is keveselte, azaz keményen kellett alkudni vele. Az Értéktár Program írásban rögzített elsőrendű célja, hogy a külföldre került magyar érdekeltségű műkincseket visszahozza az országba. Ehhez képest az eddig elköltött nem egészen kilencmilliárd forint több mint kétharmadát hazai kézben lévő műalkotások vásárlására fordították. Egy másik kérdés éppen azt firtatta, miért változott a koncepció, de a válasz kimerült abban, hogy a magyarországi műalkotások megvételét vétek lett volna kihagyni.

A jogszabály szerint a műalkotások árát megsaccoló értékbecslőknek függetlennek kell lenniük az eladótól, a vevőtől, sőt egymástól is, nehogy véletlenül is összebeszéljenek. A Figyelő Online arra a kérdésre szeretett volna választ kapni mitől független értékbecslő Virág Judit, akinek a férje éppen milliárdos üzletről tárgyalt a jegybankkal, hogy a családi ezüstöt eladják. És mitől független Bellák Gábor Baán Lászlótól, aki amúgy a hivatali főnöke. Gerhardt Ferenc és Baán László, kérdés ide, kérdés oda, szemrebbenés nélkül kijelentette, hogy összeférhetetlenség megítélésük szerint nem forog fenn.

A sajtótájékoztatón az egyik újságíró Kósa Lajost idézte, aki szerint egyértelmű, hogy a magyar nép számára a Munkácsy-trilógia fontosabb mint a Seuso kincsek. Miért részesíti akkor előnyben a jegybank a külföldi műalkotásokat - kérdezte, de kitérő választ kapott. A sajtótájékoztatón amúgy is többször szóba került a Munkácsy -trilógia harmadik, eddig meg nem vásárolt darabja, a Golgota. Mi történik, ha az időközben védetté nyilvánított festmény tulajdonosa, Pákh Imre úgy dönt, ha már egyszer nem viheti ki az országból, azért leakasztja a debreceni Déry Múzeum faláról? - szólt a kérdés. Gerhardt Ferenc alelnök szerint ezt minden további nélkül megteheti, amennyiben nem következik be romlás a festmény állapotában. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy lássuk, ez a kijelentés újabb meccset vetít előre.

Az egyik napilap munkatársa azt tudakolta Gerhardt Ferenctől, mi történik, ha Pákh Imre pert indít a Golgota levédése miatt, s azt megnyeri, a magyar állam pedig milliárdokat fizethet ki az adófizetők pénzéből. Ebben az esetben lemond-e Gerhardt Ferenc, elvégre a lavinát ő indította el azzal, hogy túl sokáig alkudozott és nem egyezett meg az eladóval. A jegybank elnöke erre a kérdésre úgy válaszolt, mire egy ilyen nemzetközi per véget ér ő már régen nem lesz hivatalában, tehát nem tud miről lemondani.

A sajtótájékoztatón némi túlzással több szó esett a meg nem vásárolt Golgotáról, mint a most meg vett műkincsekről. Baán László azzal nyugtatta a kedélyeket, ő biztos abban, hogy hamarosan megegyezés születik, s egyben maradhat a Munkácsy-trilógia. „A vevő hatmillió dollárt ígér, az eladó kilencmillió dollárt kért, valahol a kettő között majd találkoznak." - így a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, aki mellesleg az Értéktár Program tanácsadó testületének tagja.