Orbán Viktor szokás szerint összefogta közönségét azzal, hogy összemosta az európai baloldalt és a menekültügyet, valamint megtudhattuk, hogy magyarok nem akarnak több bevándorlót - az eddigi évi 500nál -, és elegük van a baloldal ideológiai ámokfutásából. Politikusi beszéd volt egy politikustól. Sokkal érdekesebb volt, amiről Varga Mihály, nemzetgazdasági miniszter beszélt. Mégpedig az, hogy a magyar bérek egyet jelentenek az agyelszívással. Annyira alacsonyak, hogy szinte mindenkinek megérné elmenni.

A miniszter szerint hosszú távon nem tartható, hogy a fiatalok megtanulják itthon a szakmájukat, aztán elmennek Nyugat-Európába munkát vállalni.

A gond az, hogy nem csak a fiatalok mennek el. És nem csak a jól képzettek. Gyors körkérdést végezve a szerkesztőségben találtunk gázszerelőt, parkettázót, festő-mázolót, aki sms-ben válaszolt a megkeresésre, hogy elnézést, de Németországban, Dániában, Angliában, Írországban hegeszt, parkettázik, festi a szobákat. Varga Mihály szerint az elvándorlási folyamatot a bérfelzárkóztatással lehet mérsékelni. Ez kétségkívül igaz, viszont pont egy máig eldöntetlen, s talán valóban eldönthetetlen közgazdasági dilemmára utal. Az egyik álláspont szerint a bérek növekedésének a termelékenység növekedését kell tükröznie. A termelékenység akkor nő, ha megfelelő tőke érkezik be az országba, vagy halmozódik fel itt és konvertálódik versenyképes termékké vagy szolgáltatássá.

A másik álláspont azt mondja, hogy a közszféra béreinek emelésével és a minimálbér növelésével lehet vonzóbbá tenni az itthon maradást. Ezzel az a gond, hogy a közszféra létszáma nagyon magas, a versenyszféra adóinak növelésével lehetne ott a béremelés alapját megteremteni. A minimálbér esetében is nagy a kockázat. Ha csődbe megy a vállalkozás, mert nem tudja kitermelni a minimálbért és elbocsátja munkavállalóit, akkor azok előbb-utóbb a közmunka rendszerben kötnek ki. Amit megint csak az állam finanszíroz. Vagy bízzuk a piacra a minimálbért és a rugalmas foglalkoztatási formák támogatásával inkább keressen kevesebbet valaki, de legyen munkája?

Ezen a problémán a közgazdászok elvitatkozgatnak. Viszont az biztos, hogy egy kis, nyitott, nyersanyagszegény gazdaságban, mint Magyarország az egyetlen kitörési pont a tudás. Lehet kormányzati cél, hogy Európa feldolgozóipari fellegvára legyünk, de autó összeszerelő üzemekből ez nem fog összejönni. Szép gondolat a szakmunkások országa, de pont most látjuk, hogy már a szakmunkások is külföldre mennek dolgozni. Hogy lesz ebből itt bérfelzárkóztatás?

Az csak akkor kezdődik majd el, ha olyan tudással rendelkező munkavállalóink lesznek, akiknek megéri többet fizetni, mint nyugat-európai kollégáiknak. És az is valószínű, hogy azok első körben nem a szakmunkások lesznek. Hanem a speciális tudással rendelkező, felsőfokú végzettségűek, és főleg olyanok, akik itt is akarnak maradni. Ehhez két dolog kell. A felsőoktatási rendszer értelmes átalakítása az egyik. A másik pedig egy olyan közhangulat megteremtése, amelyből nem akarnak eltávozni a kreatív és képzett fiatalok.