Az eseményen, amelyet egy Bangalore-i civil szervezet (B.PAC) bonyolított le, a közgazdász úgy fogalmazott: „Indiának rá kell találnia a kapitalizmus indiai formájára. A mai gyorsan változó világban több, különböző igényekkel rendelkező kapitalista társadalom él egymás mellett."

Friedman a piaci anarchizmus irányzatának képviselője, amely hosszútávon az állam teljes felszívódását favorizálja, és az olyan hagyományosan állami feladatokat is a szabad piac szabályozása alá vonna, mint a közbiztonság. Leghíresebb könyve 1973-ban jelent meg, és a The Machinery of Freedom címet viseli (magyarul: A szabadság fogaskerekei). Ebben a szakember részletesen kifejti a világ közeljövőjére vonatkozó elképzeléseit.

„Egy olyan világ felé haladunk, ahol nem számít majd, hogy ki hol lakik, hol dolgozik, és hol vannak a barátai. Már rég óta érvelek amellett, hogy az egyetlen működőképes államforma a versenyen alapuló diktatúra."

Friedman úgy véli, előbb-utóbb kialakul majd egy olyan világpiac, ahol az állampolgárság fogalma radikálisan átalakul. „Nem lesznek indiaiak, amerikaiak és kínaiak. Emberek lesznek, akik ezekben az országokban élnek, és akiket ezek az országok próbálnak majd arra ösztönözni, hogy ott maradjanak." A közgazdász arra is kitért, hogy egy ilyen világrendben már nem a szerződések, hanem a jó hírnév megőrzésének vágya irányítana mindenfajta üzleti tevékenységet.

„Sok szerződést már ma is a jó hírnév tartat be" - mondta és kifejtette, hogy a termékeket árusító weblapokon mekkora anyagi kárt okozhatnak a negatív értékelések. „Ahhoz, hogy a jó hírnév tényleg képes legyen betartatni a szerződéseket, egy olyan mechanizmusra van szükség, amely az eladó és a vevő közti vita esetén harmadik felek számára is elérhetővé teszi az igazságot."

Friedman jelenleg többek közt különböző országok jogrendszereinek összevetésén dolgozik.