Ma már a legszkeptikusabb elemzők is elismerik, hogy a magyar gazdaság korrigálta a kétezres évek első évtize-dének mélyrepülését, amellyel leszakadt a visegrádi országoktól. Mára visszaküzdötte magát a jól teljesítő EU-államok sorába. Az ország minősítésének természetesen megvan a maga jelentősége, de szerencsére a pragmatikus befektetők az alulárazottság miatt inkább üzleti lehetőségként élik meg felminősítésünk elmaradását. Az óvatos elemzők főleg a bővülés fenntarthatósága kapcsán fogalmaznak meg kételyeket: nem csak annyi történik-e, hogy a kisebb munkabérköltségek és a munkáltatóknak kedvező munkaügyi szabályozás rugalmassága miatt a termelés egy része természetszerűleg átáramlik Nyugat-Európából Közép-Európába? Gyenge pontként említik, hogy a beruházások szinte teljesen uniós pénzekből valósulnak meg, illetve azt, hogy a gazdaságunk kevésbé diverzifikált szerkezetű, mint például a...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2015/32 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!