- A budapesti Európa Klubban nemrégiben tartott előadásából meglepő dolgok derültek ki. Például az, hogy Közép-Európa legfejlettebb régiója nem Prága, hanem Pozsony környéke, az uniós GDP 186 százalékával, és a legkisebb regionális különbségek Lengyelországot jellemzik. Az EU-csatlakozáskor egészen más volt a kép, a legtöbben arra számítottak, hogy Csehország és Magyarország profitál majd a legtöbbet belőle. Mivel magyarázható ez a radikális átalakulás?

- Ami a belső regionális különbségeket illeti, itt azért tekintettel kell lennünk arra, hogy az uniós fejlesztési régiók határait eltérően húzták meg. A lengyel régiók közti különbség azért kisebb, mert a főváros, ahogy Magyarország esetében is egy nagy régió része. Így a fővárosi régió átlaga Varsó és Budapest kiugró teljesítménye ellenére a többi ide csatolt térség miatt lényegesen alacsonyabb. Az viszont tény, hogy Pozsony térsége ma az Európai Unió ötödik legmagasabb jövedelmű régiója. A csatlakozás előtti várakozások az akkori nemzetgazdasági teljesítményeken alapultak. Kevesen számoltak azzal, hogy a területi különbségek kedvezőtlenül befolyásolják majd az országok makrogazdasági teljesítményét is. Átgondolt területfejlesztési politika híján a területi különbségek tovább nőttek. Csehország és Lengyelország decentralizált politikával ennek ütemét fékezni tudta. Magyarország azonban, amely az 1990-es évek végén példamutató regionális politikát folytatott, az utóbbi évek erős centralizációjával a kezdeti eredményeket is felszámolta.

- Adataiból az is kiderül, hogy a leggazdagabb magyarországi régió, a közép-magyarországi már valamivel lemaradt Bukarest és környéke mögött is. Ráadásul a visegrádi négy országon belül Magyarország büszkélkedhet a második legszegényebb régióval is. Mit rontottunk el?
- Bukarest-Ilfov régió, ami lényegében a román főváros és agglomerációja, Délkelet-Európa legdinamikusabb térsége, a harmadik legfejlettebb kelet-közép-európai régió. Az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson számolva az uniós átlag 122 százaléka. A romániai gazdasági erőforrások jelentős része összpontosul e régióban. A külföldi működőtőke állomány 60 százaléka, a K+F-ráfordítások 58, a felsőfokú hallgatók 37 és a GDP 25 százaléka koncentrálódik Bukarestre és környékére, míg a népességnek csak 11 százaléka él itt. Az újraiparosítás során innovatív ipari ágazatok és szolgáltatások jöttek létre. Harminc nagy európai multinacionális vállalatnak Bukarestben van a délkelet-európai regionális központja. A magyar régiók pedig tényleg sereghajtók. Észak-Alföld és Észak-Magyarország tíz százalékkal gyengébb teljesítményt nyújt, mint Lengyelország legelmaradottabb régiói, Dél-Alföld és Dél-Dunántúl pedig ezek szintjén van. A leggyengébb lengyel régiók a válság előtt 5-6 százalékkal növekedtek, majd két-három éves szerény csökkenés után újra hasonló növekedést mutatnak. A mi teljesítményünk zuhanásszerű, 6-10 százalékos változás után nem regenerálódott. A vajdaságokban a szellemi potenciál kedvezőbb, az export volumene magasabb, az ipar súlya jelentősebb, a területi szervek kompetenciája erősebb, mint a magyar régiókban.

Részletek a Figyelőben!