Szabó Benjamin elmondta: mindenképpen szükség van a paksi atomerőmű bővítésére, teljesítményének hosszú távú fenntartására, mert az olaj- vagy gáztüzelésű létesítmények sokkal drágábban termelnek. Szénből nincs elég az országban, a megújulók pedig jelenleg legfeljebb kiegészítők lehetnek.

A hazai cégek felkészültségéről úgy vélekedett, hogy kevés olyan magyar vállalat van, amely képes ebben a szektorban a magas minőségi elvárásoknak megfelelni. Ma még elég távolinak tűnik a 40 százalékos hazai arány, a 30 százalékot reálisabbnak tartom - tette hozzá.

A jelenleg is működő paksi blokkok építésének idejéről azt mesélte, hogy a politika nehezen tolerálta a csúszást. Egy alkalommal, 1982 tavaszán olyan éles vitája volt Lázár György miniszterelnökkel, hogy a szovjet szakértők - a megbeszélésen szintén résztvevő - vezetője azt hitte, soha többé nem látja.

„Másnap a titkárnőm azzal fogadott, hogy a szovjet szakértő az irodámban vár, és valamiért nagyon ideges. Amikor beléptem, a nyakamba borult, és azt mondta: biztosak voltak benne, hogy soha többet nem látnak, mert náluk nem lehet így vitatkozni egy politikai vezetővel" - idézte fel Szabó Benjamin.

Beszélt arról is, hogy Paks I-et nagyon jó áron kapta az ország a szovjetektől. „Igazából uborkáért, almáért, mezőgazdasági termékekért vettük az erőművet" - fogalmazott a szakember.

Részletek a Figyelő friss számában.