Közös uniós megoldás nem látszik a krízisre, de ezért álszent dolog volna pusztán a közösségi bürokratákat hibáztatni. Az EU továbbra sem az Egyesült Államok, Brüsszel nem tehet semmit, amit a tagállamok nem akarnak. Érdekes, hogy látszólag ezt sokan épp Magyarországon nem értik, amelynek kormánya zsigerből ellenez minden olyan lépést, amely a közösségi döntéshozatalt erősíti a tagállamival szemben. Szuverenitás mindenek felett, de ha baj van, azért Brüsszelre mutogatunk: lám, csődöt mondott menekültkérdésben. (Még szerencse, hogy a pénzosztásban nem, mert akkor bajban lenne a magyar gazdaság.)

Per pillanat épp nem a közös fellépés, hanem a külön utas megoldások felé haladunk. Görögország lényegében régóta bedobta a törölközőt, minél előbb átmennek rajta a menekültek, annál jobb. Hasonlóan gondolkozik a nem EU-tag Macedónia és Szerbia is. Magyarország - miután bemutatót tartott abból, hogy milyen az, amikor az előbbi megoldást választja - tulajdonképpen éppen megfelel a közös határok védelmének. (Miközben az eddigi ráfordítások töredékéből fel lehetett volna állítani egy gyorsabb és humánusabb fogadórendszert.)

Váczi István, a Figyelő rovatvezetője

A „mélységi megoldást", a kvótarendszert ugyanakkor a kormány hevesen ellenzi. Közben pedig az egyik szerb államtitkár arról nyilatkozott, hogy országa akár hadsereggel is útját állná a visszatoloncolásnak. Belegondolni is szörnyű, hogy ennek milyen következményei lehetnek, egyben azt mutatja: reménytelennek tűnik, hogy Magyarország egyszerűen át tudja tolni másra a problémát. Jó lenne tehát, ha a hasonló állásponton lévő országok a tagadás mellé valamilyen építő javaslatot is tennének. Így szembe lehetne állítani valamit a kvóta ellenzőinek pénzügyi fenyítését célzó kezdeményezésekkel is. Mert ha az eddig bénultsággal vádolt EU fogaskerekei mégis mozgásba lendülnek, akkor meg az lesz a baj. Kezdődhet megint a szabadságharc, de azt nem mi szoktuk nyerni, és közben menekültből sem lesz kevesebb.

2015. szeptember 15-e mérföldkő a menekültválság hazai történetében: életbe lépett a menekülttörvény. Mi vezetett idáig? Miért változott meg a német és az osztrák álláspont? Merre tart Európa? S miképpen látják a helyzetet a Figyelő munkatársai? Mától három napon keresztül szerkesztőink témában írt véleményét olvashatják. Egyetért? Másképp látja? Hozzászólásait az online@figyelo.hu címre várjuk!