Amikor Rákosi meghirdette, hogy hazánknak a vas és acél országává kell válnia, aligha gondolta, hogy a program hosszú távon inkább csak árt a fémiparnak. A kommunista célkitűzések egyik következményeként ugyanis az ágazat a fejekben összekapcsolódott a rossz emlékű 50-es évekkel. Mivel a piac a rendszerváltozás óta évről évre szűkül, hiába számít a mérete még mindig nagynak - az éves termelés ma 1,8-2 millió, a felhasználás pedig valamivel több mint 1 millió tonnát tesz ki -, a fiatal szakemberek messziről elkerülik. A szektor finoman szólva...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2015/38 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!