Magyarország mindig is a felzárkózás illúziójában élt. Történelmi hagyomány ez nálunk. Már István király is a Nyugathoz akart felzárkózni, meg Mátyás is. De hozhatunk kevésbé régi példákat is. A Habsburgok uralma, az Osztrák–Magyar Monarchia idején Bécs volt a követendő példa. Antall József szavait kissé átírva mondhatnánk, hogy azért nem „tetszettünk forradalmat csinálni” 1989-ben, mert senkit nem érdekelt az ideológia, vagy legalábbis csak nagyon keveseket. A lakosság többsége egész egyszerűen jobban akart élni, aki tehette, Bécsbe ment ki vásárolni, és a nyugati életszínvonalat szerette volna itthon is megvalósítani. Gyakorlatilag ez állt a rendszerváltozás középpontjában.

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2015/40 számában. Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját. Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!