- A potenciális tehetségeknek egy tesztet kell kitölteniük. Mennyien jelentkezhetnek?
- A 10-19 évesek esetében mintegy húszezer olyan jelentkezőre számítunk, aki kitölti a tesztet. A 20-29 évesek meghívásos alapon kerülnek a rendszerbe, körükből mintegy 2000 fiatalt várunk.

- A Templeton World Charity Foundation és a Magyarországon is befektető Franklin Templeton Investments között mi a kapcsolat?
- Sir John Templeton még halála előtt befektetéseinek a hasznából másfél milliárd dollárt szánt karitatív célra, ebből alakult meg az alapítvány, amely finanszírozza ezt a programot is.

- A Templeton miért nálunk próbálja ki ezt a programot? Hogy esett Magyarországra a választásuk?
- Nagy híre van a magyar tehetséggondozásnak. A Templeton Alapítvány már támogatott régebben egy kisebb magyar programot, amelyben Frank Tibor az 1867 és 1930 közötti kivételes magyar tehetségek társadalmi hátterét elemezte. Mitől lettek ők tehetségesek? Mi segítette a tehetségük alakulását? Közöttük voltak az úgynevezett marslakók, Neumann János, Wigner Jenő és Szilárd Leó. Amerikában ez a generáció nagyon komoly nyomot hagyott, és élénken benne él a köztudatban. A kapcsolat tehát megvolt. Minket kifejezetten azért kerestek meg, mert a tíz éve létrejött Kárpát-medencei tehetséggondozó hálózatunk igen ismert már Európában.

- Mekkora összeget szán erre a programra az alapítvány?
- Pontosan 785 075 dollár 14 centet, mégpedig két évre.

- Mire költik a pénzt?
- Tehetséges fiatalokra megy a projekt költségvetésének döntő része. Arra a 300 gyerekre, akit beválasztunk a programba. Ők képzéseken vesznek részt, a készségeiket fejlesztjük, külföldi utakra adunk nekik lehetőséget. Nagyon fontosnak tartom, hogy a közösség, amelybe ezek a fiatalok a program révén bekerülnek, viszi majd tovább őket az útjukon. Ennek a tényleges értéke felbecsülhetetlen. Akik nem jutnak be, azok sem hiába töltötték ki a teszteket. Ők is bekerülnek a magyar tehetséggondozásba, és más lehetőségeket ajánlunk fel nekik.

- Elsősorban természettudományos ismeretben kiemelkedő fiatalokat keresnek?
- Mi kognitív tehetségeket keresünk. Ez egy elég általános fogalom, belefér bármilyen tudomány. A négy teszt, amelynek mindegyikét ki kell tölteni a bekerüléshez, a képi és a szókincsben kifejezett intellektusra, a memória, a figyelem pontosságára s a problémamegoldó képességre kérdez rá.

- Ön hogy látja, igaz az az itthon hangoztatott nézet, mely szerint a magyarok okosabbak, mint a többi náció?
- A mérések azt mutatják, hogy nincs különbség a nemzetek között, mindenhol vannak okosak és kevésbé jó koponyák. Ami viszont kétségtelenül Magyarországon jobban előtérben van, mint máshol, az a tehetség iránti társadalmi érzékenység. A tehetség nálunk fontos kategória, s odafigyelünk rá. Programok százai segítik a kiemelkedő fiatalokat.

- Igaz az, hogy a magyar nyelv bonyolultabb gondolkodást követel, s ezért mi, magyarok is összetettebben gondolkodunk?
- Nem vagyok nyelvész, biológus és hálózatkutató vagyok. Nagyon sok kivételesen tehetséges ember életpályáját elemezve azonban elmondható, hogy nagy valószínűséggel szerepet játszott ennek kibontásában többnyelvűségük, illetve az, hogy többkultúrájú háttérben nevelkedtek fel. Magyarország típusosan olyan földrajzi helyzetben van, ahol rengeteg kultúra találkozik egymással évszázadok óta. Ez biztosan hozzájárult ahhoz, hogy itt számos tehetség jelent meg. Ezért is van, hogy többféle oldalról tud egy átlagos magyar ember megközelíteni helyzeteket.

- Romlik a teljesítményünk? Romlik az oktatás színvonala Magyarországon?
- Nem lennék sarkos. Tény, hogy a kivételes tanáregyéniségek, mint amilyen Rátz Tanár úr is volt a Fasori Gimnáziumban (Rátz László a 20. század első évtizedeinek legendás hírű matematika-fizika szakos tanára; tanítványa volt például Wigner Jenő és Neumann János is - a szerk.), akinek a keze alatt matematikuszsenik sora nőtt fel, ma is fontos szerepet játszanak a tehetség kibontakoztatásában.

- Ön tudna ilyen szintű pedagógusra példát mondani?
- Holics László tanár úr fizikatanárom volt az Apáczai Gimnáziumban. Minket 13-14 éves általános iskolásként Marx György akadémikus balatonfüredi villájának a kertjében tanított kvantummechanikára. Soha nem fogom elfelejteni, hogy Marx György bácsival, aki akkor az egyik legnagyobb fizikusa volt az országnak, ez a 13-14 éves csapat kiment az utcára csillagokat nézni. De nem láttuk a csillagokat a lámpáktól, és akkor Marx Gyuri bácsi vezetésével éretlen körtékkel elkezdtük kidobálni a lámpákat, hogy láthassuk a fényes égboltot. Ez nem tehetséggondozás a szó legszorosabb értelmében, de amit ott s akkor nekünk Tóth Eszter (fizikatanár, tankönyvek szerzője - a szerk.) mondott a kvantummechanikáról, máig él bennem. Ilyen tanárok ma is százával vannak az országban.

- Hány éves korban kell elkezdeni a tehetséggondozást?
- Ez tulajdonképpen a fogantatás pillanatában már megkezdődik. A rendszerszintű első lépésekre az óvodában kerülhet sor.

- Hogy derül ki egy óvodás gyerekről, hogy tehetséges?
- Másként viselkedik. Tehetséges diákjaim többsége soha nem aludt a csendes pihenő alatt. Magam sok olyan példát láttam, hogy mindenki játszik valamivel a terem egyik csücskében, egy gyerek meg mászkál körbe és fedezi fel az egész helyiséget, de még a folyosót is. Persze lehet, hogy fejlődési rendellenessége van, de nagyon elképzelhető, hogy tehetséges. Hadd mondjak még egy példát. Karcagon voltam egy általános iskolai kémiaversenyen. Az egyik kölyök úgy oldotta meg a feladatokat, hogy felmászott az asztalra, felfeküdt rá, és így dolgozott. Gondoltam magamban, erre a gyerekre figyelni kellene, ez érdekes. Nem meglepő módon ő nyerte meg a versenyt. Ezen érdekes viselkedési formák között sok esetben a tehetség bújik meg. A másként viselkedő gyerekre nagyon figyelni kell. Vagy azért kell segíteni neki, mert elmarad a többiektől, vagy azért, mert megelőzi őket. Ráadásul ez a kettő sokszor együtt jár.

- Ön érdekes viselkedésű volt?
- Meglehetősen. Ötéves koromban alapítottam meg a Csermely Péter Egyesült Mindennel Foglalkozó Intézetet, amelynek én voltam az igazgatója, a portása és az összes alkalmazottja. Addigra már írógéppel írtam, így a képzelt intézet összes iratát én gyártottam le. Most belegondolva ez elég ijesztő lehetett.

- Általános iskolás korban késő elkapni a tehetséget?
- Sohasem késő. Ellen kell állni az iskolák „kockásítási" törekvéseinek. Figyelni kell a lélek, a szív belső késztetéseire. Sosem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mi az, ami intenzív örömöt okoz.

- Gyerekkorban sem?
- Akkor sem. De ez nem azt jelenti, hogy arra megyek, amerre tetszik. Mert a kivételes gyerekek általában multifunkcionális tehetségek, és legalább tíz irányba is elmennének egyszerre, ha hagynánk. Többek között erre való a mentor vagy jó esetben a szülő, hogy valamiképpen ezt a tíz irányt sorrendbe tegye a tehetség lelkében, és szembesítse saját magával: abból a tízből, amely most éppen közel áll hozzád, mi az, ami neked a legnagyobb örömöt, a legintenzívebb szárnyalást adja. A körülményeket is mérlegelve megállapodást kell kötni a kölyökkel, hogy most egy ideig csak ezt a kettőt vagy egyet csinálod. Átmenetileg ebben próbálod ki magadat, s ha nem tetszik, akkor majd váltasz.

- A szülőnek mi a feladata, ha érzi, hogy a gyereke okosabb, mint az átlag?
- Merje elhinni, hogy a gyermeke így is fogja őt szeretni. A szülők döntő többsége úgy érzi, hogy a kivételesen tehetséges gyerekkel már nem tud kommunikálni. S ez valószínűleg így is van, mert a beszélgetésük már teljesen más színvonalon mozog. A kicsi olyanokat kérdez tőlük, amelyekre már nem tudnak válaszolni. Ilyenkor azt hiszik, hogy elszakad majd a családtól és megutálja őket. Valójában a kivételesen tehetségesek számára a szülő sokkal fontosabb biztonságos érzelmi háttérként, mint szellemi partnerként.

- Van aktív teendője is a szülőnek?
- A szülő kivételesen fontos motor. Sokszor hamarabb érzi, hogy a gyerek mit tud. Ha nem értik meg a kiemelkedő tehetséget, az iskolaváltástól sem szabad visszariadni. Ebben a tehetséggondozó hálózat tud segíteni.

- Számít az, hogy egy gyerek milyen körülmények között él?
- Persze. De a tehetséggondozás legfontosabb feladata éppen az, hogy esélyt adjon a hátrányos helyzetbe született tehetségnek is.

- Hány éves korban derül ki, hogy egy felfedezett fiatal tényleg tehetséges volt-e?
- Lehet, hogy csak a következő generációban derül ki. Lehet, hogy nem is ő lesz a tehetséges, hanem a gyerekei vagy az unokái. Nincs tehát azzal baj, ha a gyerek nem tudós lesz, ha nem szerez diplomát, hanem egy startup céget alapít. Hogy lenne ilyenkor csalódottság? Az a szeretet, az a pozitív hatás soha nem vész el, amit adunk.

- Ön egyetért az oktatási reformmal, amely most zajlik az országban?
- Az a fajta oktatás, amely a tárgyi ismeretekre súlyoz, egyszerűen ellenőrizhető, mert elég jól nyomon lehet követni, hogy ezeket a diák megtanulta-e vagy sem. Nehezebb azonban egy ilyen oktatástól elvárni, hogy váratlan helyzetekre is felkészítse a tanulókat. Márpedig abból ma van elég. A mai magyar tehetséggondozás élvonalbeli szakértőinek a 80-90 százaléka pedagógus. Ezen tanáregyéniségek közül sokan a hazai oktatás lelkei. Ezért is olyan fontos, hogy összekössük ezeket a kivételesen lelkiismeretes pedagógusokat, hogy egymásban is tarthassák a lelket. Kiemelten fontos tehát, hogy a magyar tehetséggondozás hálózatképző erejét, a lelkesedés közösségeinek kialakulását és megőrzését ne veszítsük el.

- Miként tudnánk itthon tartani azt a sok fiatalt, aki külföldre megy?
- Nem lenne szerencsés egy olyan program, amely azt tűzi a zászlójára, hogy a tehetség ne mehessen külföldre. Mert egy tehetség nő. A növekedéshez pedig tér kell. A tehetség kinövi a falut, ahova született, majd a kisvárost, a megyeszékhelyet, Budapestet, és előfordul, hogy az országot is. Azt kell nekünk biztosítani, hogy megmaradjon a jó érzése az országunkkal kapcsolatban, hogy tudja azt, őt innen nem elüldözték, hanem a szárnyára bocsátották. Fontos, hogy megmaradjon a tehetség kapcsolatrendszere az őt szárnyára bocsátó közösséggel, hogy esetleg visszajöjjön, vagy a tudását odakint az ország érdekében kamatoztassa.

- De most már nem csak azok a tehetségek mennek külföldre, akik kinőtték az országot.
- Hálózatkutatóként úgy látom, hogy ha itthon kialakul egy jó baráti köre, amellyel akkor is tartja a kapcsolatot, ha külföldre kerül, akkor továbbra is magyarnak érzi magát. Az ilyen tehetségek kint lesik azokat az alkalmakat, amikor segíteni tudnak egy itthoni magyarnak. Azért az nem okvetlenül olyan nagy baj, ha van sok százezer ember szanaszét a világon vezető pozícióban, aki azt lesi, hogy mikor segíthet a magyarságnak.

- Ön hálózatkutatóként miként ítéli meg a menekültkérdést?
- Ha valaki ennek kapcsán nem észleli az emberi sorsokat, az nagy baj. Szociális érzék híján menekültkérdéssel nem lehet foglalkozni. Ha azonban valaki ezt csak szociális problémának érzékeli, és nem észleli a komplexitását, az is baj. Tudós ember vagyok, aki a tényekkel és komplex rendszerek kutatásával foglalkozik. A menekültkérdés kapcsán vannak hosszú időre visszatekintő európai tapasztalatok. A volt gyarmattartó országok évtizedek óta ezekkel a kérdésekkel szembesülnek. Azt a tudást, ami ez ügyben náluk felhalmozódott, jobban kellene megérteni és felhasználni. Tudnunk kellene tanulni egymástól. Mi az, ami bevált, mi az, ami nem? Mi mennyibe került? Mit tudunk mi most kifizetni? Kitől mi s mennyi kellene még? Jó lenne, ha ilyen konkrétságukban próbálnánk meg a válaszokat megkeresni. Az, hogy ebben a kérdésben is két táborra szakadunk, a „Mi mindenkinek segítünk!" és a „Mi nem engedünk be ide senkit!" oldalra, az itt sem vezet sehová sem.

Névjegy

• 57 éves, hálózatkutató.
• A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
• A Nemzeti Tehetségsegítő Tanács alapító elnöke, az Európai Tehetségsegítő Tanács elnöke.
• Pázmány Péter- és Jedlik Ányos-díjjal, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.

A Magyar Templeton Program

A programban 300 kivételes, 10-29 év közötti fiatal tehetséget a legkiválóbb és legsikeresebb magyar tudósok, üzletemberek, valamint szakértők segítenek majd képzésekkel, mentorálással és számos más lehetőséggel. A 10-19 év közötti fiatalok 2015. október 20-ig a www.templetonprogram.hu oldalon elérhető online teszt segítségével jelentkezhetnek. A 20-29 évesek pedig tehetséggondozók ajánlásai alapján kerülhetnek be a programba.