Egy tőzsdei bevezetés (IPO) előtt a kibocsátó gondosan mérlegeli, hogy adott piaci körülmények között meg merje-e próbálni a részvényeket eladni a befektetőknek. A jó, eredményes kibocsátáshoz jellemzően két feltételnek kell teljesülnie: az adott iparágban a jövőkép vonzó legyen, és az általános piaci környezet kedvezzen a kockázatvállalásnak. Természetesen a döntés és a tőzsdén való megjelenés között elég sok idő szokott eltelni, az engedélyeztetési folyamat hosszú, a potenciális befektetők elérése sok időt, energiát vesz igénybe, ebben az időszakban valószínűleg a kibocsátó tulajdonosok gyakrabban fordulnak a Mindenhatóhoz, mint általában. Elég gyakori, hogy adott esetben a kibocsátó lefújja az IPO-t, arra hivatkozva, hogy ebben a piaci környezetben nem lehet „jó áron" befektetőket találni. (Nem olyan rég a legnagyobb magyar légitársaság csak többszöri nekifutásra jelent meg a londoni tőzsdén, igaz...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2015/44 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!