Évente életek ezrei múlnak azon, hogy van-e a közelben egy hétköznapi hős. Kérdés, hogy a szükséges tudásnak és az odafigyelés képességének mennyire van birtokában a magyar társadalom. Nos, van hová fejlődni e téren - derült ki az OMA immár harmadszor elvégzett kutatásából. A Nagy Elsősegély Teszt eredményei alapján - amelyek egy nem reprezentatív, online felmérés keretében születtek - lassú javulás mellett is az látszik, hogy a lakosság tudása elégtelen azzal kapcsolatban, hogy mi a teendő krízisszituációkban. Igaz, a tájékozottságot vizsgálva a megkérdezettek tízes skálán 2013-ban 6,8, tavaly 7, míg az idén 7,1 pontot értek el. A magas láz, a szembe került üvegszilánk vagy agyrázkódás esetében a megkérdezettek bő kétharmada ismerte a megfelelő lépéseket. A magas vérnyomás és a tűző napon történő ájulás okozta szituá-ció ellenben a többségnek már feladja a leckét. A valódi rémálom mindazonáltal az újraélesztés.
A laikusoknak nehéz a helytállás ilyen helyzetben - erősítette meg a Figyelőnek Czakler Éva mentőorvos, az Országos Mentőszolgálat Alapítvány alelnöke. Szerinte bátorságra, határozottságra és bizonyos szintű tudásra is szüksége van annak, aki újraélesztéssel mentene emberéletet. „A sikeres elsősegélynyújtó motivált, határozott, és kellő önbizalma van" - vázolta lapunknak a lelki-mentális hátteret Galyas-Pataki Ágnes is. A Magyar Vöröskereszt elsősegélynyújtás és felnőttképzés országos szakmai vezetője szerint a segítségnyújtás ott kezdődik, hogy nem megy el az ember a bajbajutott mellett, hanem kapcsolatot létesít vele, és szükség esetén segítséget hív. A tét óriási, hiszen évente 27 ezer ember hal meg az utcán hirtelen szívhalál következtében - átlagosan 25 percenként -, miközben beavatkozással és odafigyeléssel az esetek 50-70 százalékánál lenne esély a túlélésre. Ha a krízis észlelését követő 3-5 percben megkezdenék az újraélesztést, akkor becslések szerint a halálesetek kétharmada elkerülhető lenne. Szerinte le kell számolni azzal a téves képzettel, hogy a beavatkozás többet árthat, mint használ.
A magyarokat sokszor passzívnak és egoistának könyvelik el, az összkép azonban mégsem olyan borús. „A napokban három olyan eset is előfordult, amikor a helyszínre kiérkezvén azt láttuk, hogy fiatalok tartották életben a beteget" - mond egy példát a szakember. Ám mind egyéni, mind társadalmi szinten változásra van szükség. „Át kellene programoznunk az agyunkat, hogy ne csak magunkkal foglalkozzunk" - jegyzi meg. Hozzáteszi: bátran forduljunk oda embertársainkhoz, ha azt látjuk, hogy a földön fekszenek és segítségre szorulnak.
Részletek a Figyelőben.