Három kisgyerek a Föld három különböző pontján született 2009 decemberében, pár héttel a koppenhágai klímacsúcs előtt. Egy valami közös bennünk: mindannyiuk életét befolyásolja az éghajlatváltotás. A Guardian újságírói most - nem sokkal a párizsi klímakonferencia előtt - ellátogattak a gyerekekhez és családjaikhoz, hogy bemutassák az életüket. Mivel a 2009-es csúcstalálkozó után az országoknak nem sikerült szabályozni az üvegházhatású gázok kibocsájtásának korlátozását, egyre nagyobb kihívással kell szembenézniük ezeknek a családoknak. A globális felmelegedés folytatódott és egyre több helyen volt aszály, s egyre kevesebb az élelmiszer. A párizsi konferencia egy újabb lehetőség lesz: a vezetők megegyezhetnek, hogy csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsájtását. Ha sikerül megegyezni, akkor a jövő generációja sokkal jobb helyzetbe kerülhet. Ha azonban nem, akkor a cikkben szereplők - és több millió ember - élete válik még nehezebbé.

Denislania da Silva, Brazília
A kislány pár nappal a 2009-es csúcs előtt született. Már 6 éves, iskolába jár, szívesen játszik 5 testvérével és tanár szeretne lenni. Az édesanyja szerint sok minden megváltozott az utóbbi években: „Korábban nem volt tömegközlekedés, napjainkban azonban már van busz." Több változásnak sajnos nem örül ennyire: „Az időjárás sokat változott: egyre szárazabb és nincs éles különbség a tél és a nyár között. A folyóban régen rengeteg víz volt, de hirtelen kiszáradt. Eltűntek a halak is, már az emberek a romlottat is megveszik."

Olomaina Mutonka, Kenya
Bár a család boldog volt Olomaina születése miatt, számos dolog aggasztotta őket: egyre súlyosabb volt az aszály, a teheneik közül pedig egyre több pusztult el. A helyzet azóta csak romlott, a 284 tehénből már 271 elpusztult. Az elmúlt évben egyáltalán nem esett az eső, s gyakran úgy kell lefeküdniük, hogy nem ettek egész nap.
Az édesanya már a legrosszabbra számít: „Ha az összes állatunk elpusztul, semmink sem marad. Nem lesz pénzünk, a gyerekek pedig nem tudnak iskolába járni. Ennek ellenére bennük van minden reményünk, mert később csak rájuk számíthatunk. Ha befejezik az iskolát, el tudnak helyezkedni és több pénzt tudnak keresni."

Fretelina de Oliveira, Kelet-Timor
Már Fretelina születésekor sem volt könnyű helyzetben a családja, de most még rosszabban a körülmények. 2009-ben többször volt súlyos szárazság, alig volt kukorica. „A környezetünkben mindenki a klímaváltozásról beszél" - mesélte az édesapa. „6 évvel ezelőtt még viszonylag normális volt az időjárás, nem olyan forró, mint most. Már olyan meleg van, hogy a gyerekek nem tudják kipihenni magukat rendesen este. Az esős évszakban sokszor beázik a tető és nehezen szerzünk ennivalót"
Robin McKie, URL: