- Ön azt mondja, hogy az etika nem érdem, hanem alapkövetelmény, ami első olvasatban tényleg jól hangzik. De vajon ez a gondolkodásmód miért nem válik általánossá a gazdaság és az üzleti élet szereplői között? Az ember szétnéz, beszél néhány ismerősével és olyan történeteket hall, hogy sok minden az eszébe jut, csak az etika nem.
- A gazdaságot mindig is a profitorientáltság jellemezte, ami óta a gazdaság szó létezik. A probléma forrása sokkal inkább ott keresendő, amikor egy vállalat mindent a profitorientáltságnak rendel alá. A válság nemhogy meggátolta volna a folyamatot, hanem erősítette: sok cég a fennmaradásért küzdött és még küzd most is, még erősebbé vált a kényszer az eredmények produkálására. A vállalatok élén emberek állnak, sok esetben a „fejétől bűzlik a hal". Az önző gondolkodás az emberi természet alapvető sajátossága, és erre szükség van, e nélkül nehezebb a fejlődés. A Tőzsdecápa című filmben Gordon Gekko legendás mondata, a „Greed is good" azaz (a „mohóság/önzőség jó") teljesen igaz. De lehet kiegyensúlyozottan is önzőnek lenni, vagyis inkább egyszerre önzőnek és önzetlennek, amikor a saját érdekei mellett egy szélesebb kör érdekeit és véleményét is figyelembe veszi a vállalkozó, és ez alapján hoz döntéseket. A döntéseket ő hozza, de hosszabb távon rá fog jönni, hogy ebben sokat segíthet mások véleménye.

- Hogyan tud egy vállalkozás versenyképes maradni, főleg fejlődni, ha az általa vallott elvek - etikus viselkedés a munkavállalókkal, az üzleti partnerekkel - nem épült be az általános gazdasági/társadalmi normák közé?
- Úgy tűnik, egyre inkább. Egy vállalat etikátlan lépése kis túlzással, de egy pillanat körbe tudja járni a fél világot... ezt pedig senki nem engedheti meg magának. Tehát, ha saját, belső igények nem is „kényszerítenének" egy vállalatot az etikus lépésekre, a külvilág változásai megteszik. Az etika így valóban alapkövetelménnyé válik. Másfelől a cégek egyre inkább rájönnek, hogy az etika és a gazdasági érdekek nem összeegyeztethetetlenek. Erre a Work Force is példa, hiszen például nálunk is a sportolók támogatásának kölcsönös pozitív hozadékai vannak mindkét fél számára. Általánosságban nézve bármely piacot: ha 'A' vállalat nem korrekt, a fogyasztók elfordulnak, és 'B' vállalat azonnal „lecsap" a lehetőségre. S ez fordítva is igaz: ha 'A' vállalat egy még szokatlan, hangsúlyos, pozitív lépést tesz, a fogyasztók felfigyelnek rá...ekkor pedig 'B' vállalatnak is lépnie kell, ha nem akar lemaradni. A potenciális alkalmazottak számára pedig egyre fontosabb, hogy egy vállalat „jó" legyen, a legjobb munkaerő ezekhez a cégekhez fog menni. Azaz ismét oda jutottunk, hogy az etikus gondolkodás több oldalról is versenyelőnyt jelenthet.

- Ön szerint mi a különbség a „munkavállaló" és az „ember" között?
- Mindig az jut eszembe, hogy a tanár elfelejti, hogy valaha volt diák is...ez valahogy sok cégnél megismétlődik a főnök-beosztott viszonyban is. Sok főnök elfelejti, hogy egykor ő is volt gyakornok. A beosztottak, azaz az „emberek" lassan csak „termelőeszközök" lesznek. A munkavállaló termel, az embernek viszont vannak problémái, vágyai, ötletei, jó és rossz napjai. Ezek elfogadása és beépítése a vállalati kultúrába nagyon fontos lenne. Egy nagyvállalat is működhet úgy, mint egy nagy család, ahol nem csak a család feladatairól esik szó, hanem érzelmekről, egyéni sorsokról is. Amikor a főnök egy kicsit életvezetési tanácsadó is. Ez is totális szemléletváltozást feltételez, mert a munkavállalókat „embereknek" kell tekinteni, és nem csak gazdasági szereplőknek vagy eszközöknek. A mi esetünkben, bár munkaerő kölcsönzéssel foglalkozunk, vagyis egy ember idejének értékesítése az alapja a tevékenységünknek, mégsem nyerészkedünk a bérükön. A kölcsönző épp olyan munkáltató, mint bármely más cég. A munkabért ugyanazon feltételek szerint kapja a munkavállaló, azaz, a cégek saját munkavállalóihoz képest, nem kerül semmilyen extra költség levonásra semmilyen formában.

- Általános vélemény, hogy Magyarországon a munkavállalónak kuss a neve, örüljön, hogy dolgozhat. Ezt igazolja többek között, hogy a dolgozók alig mernek táppénzre menni, mert félnek a kirúgástól, rengeteg túlmunkát vállalnak akár a díjak kifizetése nélkül is. Mit lehetne tenni azért, hogy mindez megváltozzon és kinek lenne ez a feladata?
- Ez sajnos valóban így van. Két irányt látok: az egyik a munkavállalóktól indul, egyre több emberben merül fel az igény az etikus munkahelyek megteremtésére. A másik a munkáltatóktól, ahogy élesedik a verseny a vállalatok között, az employer branding egyre fontosabb lesz, vagyis a cégek nem csak az általuk képviselt márkát szeretnék naggyá tenni, hanem magát a céget, mint munkahelyet is egy márkává változtatni. Az elégedettebb munkaerő lojálisabb, ráadásul hatékonyabb is, vagyis, az etikus magatartás egy cég részéről még gazdasági előnyöket is generálhat. Hogy kinek a feladata lenne mindez? A cégeknek kell megteremteni ezt a kultúrát, de ehhez felelős munkavállalókra is szükség van, azaz a cégeknek is érezni kell, hogy ezt meg lehet csinálni, mert úgy mindenkinek jobb lesz. Ez csak akkor fog elindulni, ha egy cégnél van ennek felelőse. Ez lehet a vezérigazgató vagy a HR-igazgató, de mindenképp szükség van rá.

-Önök fogyatékkal élőknek is segítenek elhelyezkedni a munka világában. Milyen szándékok vezették a cégüket?
- Jelenleg nagyon nehéz elhelyezkedniük a fogyatékkal élőknek, pedig számos munkát ők is el tudnának látni. A vállalatok pedig sok esetben munkaerőhiánnyal küzdenek, mégsem talált egymásra ebben az esetben a kereslet és a kínálat. Mi is gazdasági alapon működő vállalat vagyunk, de fogékonyak a társadalmi problémákra és etikai kérdésekre. A megváltozott munkaképeségű munkavállalók közvetítése közös érdek. Ugyanakkor nem mindenkinek jut az eszébe, és társadalmi szinten is hasznos. Ilyen egyszerű. Ha csak ennyit előrelépne minden vállalat szemléletben, hogy a problémákat kicsit tágabb szintről közelíti meg, már sokkal előrébb járnánk.