A Magyarországról elszármazott pszichológus a kötet lényegi megállapításait már 1975-ben papírra vetette, számos szakmai publikáció is született a témáról. Ám eszébe sem jutott a nagyközönség számára kiadni, míg egy New York-i könyvügynök erre rá nem beszélte 88-ban. Átdolgozta, megjelent, de - kár tagadni - senki sem figyelt fel rá. Egészen az említett pillanatig. A Cowboys megnyerte a döntőt, de vélhetőleg e nélkül is kitört volna a hiszti: másnaptól mindenki a kimondhatatlan nevű tudós művét kereste a könyvesboltokban.
Így kezdődött. A kötet ma már harmincnál is több nyelven olvasható, Széchenyi-díjas szerzője - akit a pozitív pszichológia atyjaként emlegetnek - azóta sorra adja ki műveit, amelyeket immár az üzletemberek, felső vezetők jó része bibliaként forgat. A Flow ma már nem csupán könyv és elmélet. Életfilozófia.
MI VÉGRE?
Megalkotója 1934 szeptemberében, Szent Mihály napján született Fiumében. Eredeti családneve Hausenblasz, apai ágon erdélyi szász családból származik. Nemesi előnevüket marosvásárhelyi földbirtokos ükapja, Sándor Ferenc még Ferenc Józseftől kapta. Mihály édesanyja, Edit a konzulátuson dolgozott, ott ismerte meg a férjét, Alfrédet, aki konzulként a második világháború alatt sok zsidó üldözöttnek segített magyar útlevéllel. A világégés után mint a két háború közti diplomataelit tagját el is ítélték, a családnak menekülnie kellett. Rómába mentek. A Trevi-kút szomszédságában apja éttermet nyitott, ahol a fáma szerint az aranycsapat tagjai mellett maga Hemingway is megfordult. A vendéglőben a fiatal Mihály is pincérkedett - e tapasztalat jól jött később Amerikában, ahol tanulmányai finanszírozásához vállalt éttermi munkát. A Piccolo Budapest azonban tönkrement, bezárták. Nem voltak vállalkozó alkatúak - mesélte a Figyelőnek a professzor Szentendrén élő unokaöccse, Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész. 56-ban az apa Belgiumban kapott könyvtárosi állást, Antwerpenbe költöztek.
Az apai ágról a Hargita megyei Csíkszentmihályról származó, nyolc nyelven beszélő fiút ekkor már évek óta foglalkoztatta, miért van az, hogy a háború túlélői közül csak kevesen képesek később teljes életet élni. S miért éppen ők, s mások miért nem? Ahogyan utóbb fogalmazott: meg akarta érteni, mitől válik egy élet érdemessé arra, hogy leéljék. Foglalkozott művészettel, vallással, az élet nagy kérdésére kereste a választ. Aztán egy alkalommal - ez Zürichben történt, még Amerikába költözése előtt - meglátott egy plakátot, amely egy a repülő csészealjakról szóló előadásra invitált. Minthogy nem kellett belépődíjat fizetni - ez sokat számított neki akkoriban -, elment. „A férfi, aki előadott, nem a kis zöld lényekről beszélt, hanem arról, hogy a háború oly mértékben traumatizálta az embereket, hogy nagyon sokan kezdtek gondolatban csészealjakat kivetíteni az égre. A rend valamilyen formáját próbálták így visszanyerni. Ja, egyébként Carl Jung volt az előadó" - idézte fel az élményét később, egy TED-konferencián.
Így fordult érdeklődése fokozatosan a pszichológia felé. Ezt akkoriban Európában csak az orvosegyetemen oktatták, így elhatározta, hogy Amerikába megy tanulni. Tanárai biztatására aztán néhány év múlva a keleti partot hátrahagyva a Chicagói Egyetemen kötött ki, ott diplomázott, karrierje is ott indult be. A pszichológia tanszék vezetéséig vitte.
Közben megnősült: a lengyel származású Isabella asszony máig élete párja, aki könyvei megírásában is segített férjének - korábban ugyanis az Encyclopaedia Britannica szerkesztőjeként dolgozott. A hatvanas években ismerkedtek meg. Mindkét fiuk a tudományos pályát választotta, egyikük az államok egyik legelismertebb Kína-kutatója - nős, öt gyermeket nevel -, a másik (onnan egy unokájuk született) most a Madeirai Egyetemen robotikával foglalkozik. A nagyszülők az ismerősök elmondása alapján nagyon szépen élnek. „Egy-egy pillantást el-elkap az ember, abból minden látszik" - jellemezték kapcsolatukat forrásaink.
BELEFELEDKEZVE
Mindeközben folyamatosan az örömteli élet elérésének kérdései foglalkoztatták. 1956 óta igaz az - talált rá az adatra -, hogy az emberek 30 százaléka állítja magáról: boldogan él. A jövedelemszint általános emelkedése nem befolyásolta ezt az arányt. Más lehet a háttérben, állapította meg. Annak vizsgálatával kezdte, mi hajtja olykor irracionális mértékben a festőket, síelőket, sziklamászókat. „Pszichológus voltam, de azt gondoltam: nincs olyan elmélet, amely megmagyarázná, hogy emberek miért foglalkoznak valamivel, ami rengeteg időt, erőfeszítést és energiát követel, azonban nem jár nyilvánvaló eredménnyel" - mesélt indíttatásáról a róla készült portréfilmben. Kezdetben festőket figyelt meg. Mély benyomást tett rá, hogy úgy belemerültek az alkotásba, hogy nem ettek, nem aludtak addig, amíg be nem fejeztek egy-egy művet. A sebészek is ismerik az érzést; hallott olyan beszámolót, amelyben az orvos a műtétet a kábítószerhez hasonította, mondván, a felfokozott állapot nagyon hamar függést okoz. Fokozatosan kiderült: ez az élmény számtalan helyzetben átélhető, ugyanis lehet úgy alakítani a körülményeket, hogy egy adott tevékenység élvezetes legyen, s úgy is, hogy unalmas. „A legtöbb ember szeret flow-állapotban lenni, mert ilyenkor jön rá, hogyan lehet valamit jobban csinálni, új kihívásokat találni, képességeket fejleszteni. Úgy gondolom, hogy a flow az evolúció hajtóereje. Ez viszi előre a fejlődést" - állítja.
A kutatásnak egy régóta tervezett, mégis véletlen találkozás adott lendületet. Hawaiin vakációzott a családdal, amikor a vízben egy áramlat - stílusos kihívás az élettől - messzire sodorta. Távol, egy sziklás részen tudott csak kimászni az óceánból, több helyen megsérült. Kiment az útra, leintette az első arra járó autót, kérve, hogy vigye el a legközelebbi kórházba. Beszélgetni kezdtek. Kiderült, hogy a sofőr nem más, mint Martin Seligman, az Amerikai Pszichológiai Szövetség akkori elnöke. Ismerték egymás munkásságát, ám még sosem találkoztak. Seligman felajánlotta, hogy szerez pénzt a flow-kutatásra, de annak egészen újszerűnek kellene lennie. Egész addig főképp a klinikai pszichológia állt a középpontban - mit kell tenni, ha beteg az ember -,ekkoriban irányváltás történt. A középpontba a boldogság állapotának kutatása került.
A felmérés valóban egyedi módszertannal zajlott. Egy táskarádióhoz hasonló szenzort adtak több ezer embernek, amely reggel hat és este 11 óra között véletlenszerűen megszólalt, napjában többször. Ekkor a résztvevőknek le kellett írniuk, mit csinálnak éppen, és hogyan érzik magukat. Az így létrejött adatbázis elemzése során állt össze, hogy vannak olyan kitüntetett lelkiállapotok, amikor az ember teljesen belefeledkezik abba, amit csinál. Ezt sokan úgy írták le, hogy a tevékenység áramlatként sodorja őket magával - innen jött az elnevezés: flow. Leegyszerűsítve tehát azokat a pillanatokat nevezte el így, amikor tér-idő megszűnik, olyannyira belemerül az ember abba a tevékenységbe, amelyet végez. A flow a belefeledkezés állapota. Maga az életöröm, a boldogság forrása - még ha általában kimerítő is.
JÁTÉK, ELMÉLET
Könyve, gondolatai ma már az üzleti gondolkodásba is beépültek. A biznisz világa ugyanis azonnal meglátta a lehetőséget: ha bármi okozhat flow-élményt, akkor a munka is! Márpedig ebben az állapotban megsokszorozódik a teljesítmény - vétek volna ezt nem kihasználni. A vállalatokat elkezdte tehát érdekelni, hogyan lehetne „előállítani" az áramlást kiváltó körülményeket, vagyis azt, hogy egy szervezet munkatársai időről időre ebbe az állapotba kerüljenek.
A professzor kidolgozta válaszát, amelyet Jó üzlet (Good Business) című könyvében vázolt fel. Ehhez elismert, társadalmi felelősségérzetükről híres nagyvállalati vezetőket interjúvolt meg szerzőtársaival, a Harvardon tanító Howard Gardnerrel és a stanfordi professzorral, William Damonnal együtt. Olyan mogulokkal beszéltek, mint John Templeton, Ted Turner vagy a Body Shop-alapító Anita Roddick, arra keresve a választ: milyen szervezeti keretek kellettek ahhoz, hogy a flow maguk és munkatársaik esetében létrejöjjön.
Aki az áramlás állapotába kerül, annak megsokszorozódik a teljesítménye. Márpedig a jó vezető egyebek mellett éppen arról ismerszik meg, képes arra, hogy beosztottaiból kihozza a maximumot. Rájöttek tehát, hogy a flow-elmélet segíthet a vezetőfejlesztésben is. Ezt ismerte fel Vécsey Zsadány, aki édesapjával és testvérével 1994-ben alapította meg Budapesten szervezetfejlesztéssel foglalkozó cégét. Később szimulációs üzleti játékok megalkotására és értékesítésére specializálódtak. Csíkszentmihályi elméletével Vécsey Zsadány egy dán szakmai úton találkozott először, később pedig kiderült, hogy a család ismeri a professzor egyik itthon élő unokatestvérét. Rajta keresztül találkoztak először az akkor már Kaliforniában élő tudóssal, aki a kor legendás menedzsmentgurujával, Peter Druckerrel dolgozott együtt a Claremonti Egyetemen. „2007-ben ismerkedtünk meg, az üzleti szimuláció akkor még igencsak gyerekcipőben járó terület volt. Nyitott, de óvatos ember benyomását keltette, aki azonnal leveszi, mi az, ami tudományos szempontból értékes és mi nem. Egyeztetéseink során végig azt tartotta szem előtt, hogy a tudósi munkássága ne kerüljön kapcsolatba olyan alkalmazással, amely lazábban kezeli a tudományos megközelítést. Végül sikerült meggyőznünk, hogy érdemes lenne ezzel foglalkozni. Nagyon érdeklődő ember, addig nem mentünk tovább egyetlen kérdéssel sem, amíg mindent meg nem értett a játékok digitális, online hátteréről" - idézte fel lapunknak az üzletember. A professzor és a hazai cég végül 2008-ban írta alá az együttműködést: Csíkszentmihályi Mihály hozzájárult ahhoz, hogy kutatási eredményeit vezetőfejlesztési szimulációs játék megalkotásához felhasználják.
A professzor apránként beleszeretett a játékba, tulajdonrészt is vett a Vécsey család Aleas Simulations nevű cégében. Mindez új kutatási irányvonalat jelentett, hiszen játékalapú adathalmaz-elemzés korábban nemigen fordult elő a pszichológia történetében. A flow-elméleten alapuló üzleti szimuláció kifejlesztésének célja a vezetők támogatása volt abban, hogy munkatársaik számára az áramlatállapotot minél sűrűbben biztosítani tudják. Számos interjút készítettek annak érdekében, hogy azonosítsák, milyen vezetői képességek, kompetenciák szükségesek ahhoz, hogy flow-barát munkakörnyezetet hozzanak létre. A szimulációban élő emberek játsszák a karaktereket, őket amerikai és ausztrál színészek alakították. A professzor az ő kiválasztásukat is figyelemmel kísérte, volt olyan szereplő, akinek a részvételét megvétózta. „Messziről látszik rajta, hogy depressziós" - állította például az egyikről, és nem engedte meggyőzni magát az ellenkezőjéről. Egyébként sem engedett el semmit, amíg meg nem értette.
A szimuláció egy kaliforniai borászatban zajlik, itt állnak elő a képzeletbeli döntési szituációk. S hogy miért éppen itt? Nos, ennek két oka van. Az egyik, hogy a borkészítéshez mindenki ért egy picit, ám mélyebben csak nagyon kevesen, így a játékosok azért el tudnak vonatkoztatni az adott környezettől. A másik ok a professzor magyarságtudatában keresendő. A kaliforniai szőlőtermesztést ugyanis a magyar származású Haraszthy Ágoston alapozta meg, aki San Diego megye seriffje és a város első rendőrfőnöke volt. (Küzdött a rabszolgák szavazati jogáért is, mígnem egy nicaraguai üzleti út során krokodiltámadás áldozata nem lett.)
A professzor nem feltétlenül naprakész a hazai politikai és közéleti ügyekben, de fontos számára a magyarsága. Számon tartja és hangoztatja, hány tudóst adtunk a világnak. Boldogan vette át tavaly télen a Magyar Érdemrend nagykeresztjét, s mellé kért magyar útlevelet is. A külügyi irattárból pedig összegyűjtötték számára édesapja összes konzuli levelezését - ez sokat jelentett számára.
Újabban fordít, magyar verseket angolra, és megmutatja őket tanítványainak. Akik rendkívül fontosak számára. „Tiszteletet parancsoló, ahogyan az egyetemi munkájához viszonyul. Amikor a Széchenyi-díjat neki ítélték, felhívta Pálinkás József úr, az MTA akkori elnöke, hogy meghívja a március 15-i díjátadóra. Sajnos nem tudok menni, mert akkor órám van - válaszolta teljes természetességgel. S valóban: csak májusban utazott Budapestre" - említ egy jellemző epizódot Vécsey Zsadány. Óráira is hosszan készül, jegyzeteket készít. Munka iránti elhivatottsága lenyűgöző.
VÁLTÓK
Jelenleg is több nagy projekten dolgozik. Az egyik legnevesebb stratégiai tanácsadó cég legfelső partnerkörével arról konzultál, miképpen lehetne a flow alapelveit a középszinten lévő tanácsadói csoportoknál alkalmazni, azaz, hogyan érhetnék el, hogy ne égjenek ki idő előtt. Nyár elején a Mayo klinikán tárgyalt arról, hogy a sebészek hasonló problémáját miként lehetne a flow segítségével csökkenteni. Az amerikai hadsereg ugyancsak érdeklődik az elmélet gyakorlati hasznosítása iránt. A katonasággal és a dohánygyárakkal szemben azonban fenntartásai vannak. Azt vallja, hogy nem lehet öncélú a vezetés, rövid távú profitérdekek nem viszik előre a világot. Csíkszentmihályi professzor szerint az üzletember ma már sokkal inkább hoz társadalmakat befolyásoló döntéseket, mint a politikusok. Az üzleti elit az, amely képes arra, hogy a váltókat jól beállítsa. Ezért a vállalatvezetőket fel kell készíteni arra, hogy morálisan is képesek legyenek kezelni a tulajdonosok profitmaximalizálási elvárásait és a fenntartható fejlődés iránti össztársadalmi igényt - vallja.
Gondolkodásmódját jól illusztrálja az egyik autógyár megkeresésére adott reakciója. Fejlesztőmérnökök egy csoportja azzal fordult hozzá, támogassa őket abban, hogy megalkossák a flow-autót. Az elképzelés szerint a kocsi kormányát építették volna tele olyan szenzorokkal, amelyek az ember fiziológiáját képesek lekövetni - mennyire stresszes, izzad-e, emelkedik-e a vérnyomása -, és ehhez igazítják az autó műszaki jellemzőit: világítást, rádiócsatorna-választást. A professzor mérgesen küldte el a társaságot. Nem tudományos, a fiziológiából nem lehet a flow-ra feltétlenül következtetni - indokolta az elutasítást. Kész megoldást akartak hozni, miközben ez tudománytalan, a kapcsolódó kutatások még csak a kezdeti fázisban vannak. Ehhez a projekthez nem adja a nevét - méltatlankodott.
Van persze számos projekt, amelyhez igen. Amerikai légügyi szervezetek és légiipari szabályozást végző cégek a repülőgyártókkal közösen azon munkálkodnak például, hogy felmérjék: a reptéren megforduló emberek fiziológiai jellemzőiből lehet-e következtetni szándékaikra. A terrorizmus elleni fellépés során izgalmas kérdés, hogy az ipari kamerák felvételeit miképpen lehetne magatartásmintára lefordítani.
RATMOBIL
Nem hívő, hanem tudós ember, az létezik számára, ami kiszámolható, tudományosan bizonyítható - mesélik róla. A Claremonti Egyetem legnépszerűbb szaka az övé, többszörös túljelentkezéssel. A külsőségek eközben nemigen érdeklik. Az öltözködéssel nem foglalkozik, a Széchenyi-díjat egy pólóban-zakóban vette át Schmitt Pál köztársasági elnöktől. Toyota Priusát hallgatói a Batmanből ismert Batmobil analógiájára lestrapált állapota okán csak Ratmobilnak hívják. Memóriá-ja és szellemi kapacitása ellenben félelmetesen jó. Noha felesége s ő is remek és egészséges ételeket készít, imádja a hamburgert is - jellemzi Vécsey Zsadány. Facebook-oldalán ugyan fotók is láthatók arról, amint összedob egy olasz vacsorát, a közösségi oldalak világa idegen tőle. Érdekes az is, hogy a videojátékokat - amelyek egyébként a flow-élmény maradéktalan megteremtésének elvén működnek - eleinte egy kalap alá vette a sűrűn ócsárolt tévézéssel. Elhülyülnek tőle az emberek, ráadásul nagymértékben hozzájárul az öregkori depresszió kialakulásához is - állítja.
Már hatvan körül járt, amikor a nagyközönség is megismerte a nevét. A hírnév ugyanakkor nem érdekelte, nem változtatta meg - mondja róla Csíkszentmihályi Róbert. „Természetközeli, a természetbe boldogan beilleszkedő ember. Munkáról nemigen beszélünk, ha meglátogat minket. Megmaradt viszont bennem, hogy milyen lelkesen és hosszan tanulmányozta, fényképezte az ereszünk alatt fészkelő fecskéket" - idézi fel. „Mostanában már ritkábban láttuk, de amikor legutóbb beszéltünk, említette, hogy az idén még kétszer is Magyarországra jön. Na, mondtam magamnak, úgy látszik: megfiatalodott!"
A cikk megjelent 2015-ben, a Figyelő 46. lapszámában.