Izraelben a szilveszterezés egészen a közelmúltig elítélendő, deviáns tevékenységnek számított, a december 31-i ünneplést keresztény szokásnak tekintették, mert a zsidó naptár szerinti zsidó új év, a rós hasána szeptemberre vagy októberre esik.
Szilveszter megünneplése ezért a volt Szovjetunióból érkezettek különállását bizonyította, azt, hogy "nem elég jó zsidók", hogy a diaszpórában elszakadtak őseik hagyományától.
Az orosz zsidó bevándorlók eltérő szokásaik, ünnepeik miatt is saját zárt világukba kényszerültek. Ahogy egykor a Szovjetunióban titokban böjtöltek jóm-kipúr ünnepén, és titokban gyújtották meg péntek este a szombati gyertyákat, úgy Izraelben is csak családi körben, zárt ajtók mögött tartották meg az egykori Szovjetunióból hozott régi ünnepeiket.

Azonban az Izraelben felnőtt új, katonaviselt nemzedék, melynek tagjai gyakran csak törve beszélnek oroszul, már nem értik szüleik félelmeit, nem érzik úgy, hogy bizonyítaniuk kellene hovatartozásukat, és idén médiakampányba kezdtek, hogy megpróbálják elfogadottá és talán egyszer hivatalossá tenni legfőbb sajátos ex-szovjet hagyományukat, a novij godot.
Ennek érdekében idén először szélesre tárták otthonaik ajtaját, és vendégségbe hívták a szokásaik iránt érdeklődő izraelieket egy rendkívül sikeres, hatalmas érdeklődést kiváltó honlap (http://www.novygodisraeli.com/) segítségével, ahol jelentkezni lehet házigazdának és vendégnek egyaránt, és ahová még Avigdor Liberman, a Jiszráél Béténu (Izrael a Hazánk) nevű párt elnöke is feliratkozott.

Az új szovjet-izraeli újévben keresztény tartalmától megfosztva jelenik meg az ünnep: az izraeli karácsonyfát oroszul "jolkának" nevezik, és csakis az orosz pogány hagyományhoz kötik, amelynek nincs köze Jézushoz. A Mikulás neve Gyed Moroz, vagyis "Télapó" az orosz népmesék világából, és december 31-ének estéjét sem szilveszternek hívják, mert annak számukra nincs köze Szent Szilveszter pápához, hanem oroszul novij godnak nevezik.

Az új ünnep elfogadtatása a szakértők szerint a kilencvenes évek elején Izraelbe érkezett milliós tömeg beilleszkedésének újabb állomása. Sajátos érdekképviseletüket ellátó pártjaik már nem jelennek meg a kneszetben, mert az egyre idősödő egykori bevándorlók és gyermekeik betagozódtak a politikai rendszerbe, és a régi izraeli pártokra szavaznak.
Viszont egyre inkább igényt tartanak sajátos kulturális hagyományaik helyi elfogadtatására, amit a szociológusok az ötvenes-hatvanas években Észak-Afrikából érkezett bevándorlók nyolcvanas évekbeli küzdelméhez hasonlítanak. Ennek nyomán például a pészahot követő "mimuna" nevű észak-afrikai zsidó ünnepet ma már egész Izraelben ismerik és megtartják.