Több síbarátom máig nem tudta kiheverni a kilencvenes évek posztszocialista traumáját. Azt, hogy már osztrák lejtőkre is mehettek volna, de a nosztalgia egy-egy szezonra mégis az Alacsony-Tátrában, a Chopokon marasztalta őket.
Több síbarátom máig nem tudta kiheverni a kilencvenes évek posztszocialista traumáját. Azt, hogy már osztrák lejtőkre is mehettek volna, de a nosztalgia egy-egy szezonra mégis az Alacsony-Tátrában, a Chopokon marasztalta őket. Amikor már volt választék, még nagyobbá vált a kontraszt. A rendezettséggel, a kényelmes liftekkel, a jól előkészített pályákkal szemben a konzervált hetvenes évek, a lepusztult felvonók, órás sorok, elhanyagolt síterepek világa. Ahol, ha Lukován elgémberedett tagokkal kiszálltál a kopott kétülésesből és ráálltál a szélfútta jeges pályára...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2016/3 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!