Lehet itt valamilyen meglepetés? A „szupersztár”, az „élő legenda”, a „sztártenor”, az „egyszemélyes zenei intézmény” – és még hosszan folytathatnánk a 75 éves Plácido Domingót méltató, valljuk be, kissé megkopott szóösszetételeket. Tehát mi váratlanság történhet az operaházi fellépésen? Elénekel néhány áriát, majd dübörgő, hosszan tartó bravózás és taps következik, s a zajos ünneplésnek – mint mindennek – egyszer csak vége szakad. Ami ez utóbbit illeti, valóban nem történt meglepetés, az ováció mértéke megfelelt Domingo páratlan klasszisának. Ám váratlan fordulatok többször is adódtak. Kezdjük mindjárt magával a fellépéssel. Amikor a múlt év derekán beballagtam az operaházi pénztárba, hogy a madridi születésű, a világraszóló tenortrió – Pavarotti, Domingo s Carreras – egyik tagjának fellépése iránt érdeklődjem, azt a választ kaptam, hogy a vendég csakis a Shakespeare-estély...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2016/6 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!