Régi és új Európára osztotta Amerika szövetségeseit tizenhárom évvel ezelőtt Donald Rumsfeld, George W. Bush hadügyminisztere. Akkor, az iraki beavatkozás idején Washingtonnak csak az számított, ki hajlandó tudomásul venni a Szaddám Huszein elleni inváziót, amely később megalapozatlannak bizonyuló ürügyeken alapult. A támogatók voltak a frissiben szabaddá vált, az Egyesült Államoknak hálás kelet-európaiak, az ellenkezők meg a Fehér Ház szempontjából levitézlett, megcsontosodott nyugatiak, mindenekelőtt a németek és a franciák.

A héten, az uniós csúcs előtt két nappal a visegrádi négyek, Bulgáriával és Macedóniával kiegészítve, ismét igazolták, hogy a valódi törésvonalak Európában nem ideológiai, hanem földrajzi alapon rajzolódnak ki. A menekültválság kezelésében nem szocialisták és néppártiak javaslatai feszülnek egymásnak. Éppen ebből adódik az az igazi veszély, ami Dona...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2016/7 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!