- Nagyon sok szakmai rendezvényen szerepel. Gondolom, az összes könyvet átfutotta arról, hogyan kössük le a hallgatóságot.

– Ami ennek kapcsán mostanában igazán érdekel, az a szövegírás: tv-show-khoz, stand-upokhoz vagy politikai rendezvényekre – hiszen a marketing részben sztorimesélésből áll. A témában legutóbb Jon Macks könyvét olvastam Jay Lenóról és az általa harminc éven át vezetett Tonight show-ról. Remek betekintést ad az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb műsorának kulisszatitkaiba! Leno fiatal stand-upos korában – még a hetvenes években – meghirdette például, hogy küldjenek neki be vicceket, és akiét elmondja a színpadon, annak fizet öt dollárt. Húsz-harminc szövegíróval dolgozott, akik minden adásra összeszedtek így neki 1000 viccet, azt leszűkítették először százra, majd volt még egy meeting, amelyen kiválasztották azt a 15-20-at, amelyet elmondott a műsor eleji monológban. Roppant érdekes, miképpen írják meg ezt a szöveget, mi az, amit az emberek viccesnek tartanak, vagy mikor van még túl korán, hogy – mondjuk – egy tragédiá-val vicceljünk. Mostanában erről sokat olvasok.

– De hogy jön ide a politika?

– Nos, szerintem itthon most már nagyon sok „tartalom” készül, rengetegen publikálnak, de az embereket motiválni is kell tudni. Márpedig a politikai szövegírók a legjobbak abban, hogy olyat írjanak, amitől az ember libabőrös lesz – no meg tettre kész.

– Erről mit olvasott?

– A legjobb talán a The Political Speechwriter’s Companion – ebben vannak mintabeszédek, mindenféle alkalomra, még esküvőre is. A marketingben egyébként az a jó, hogy hamar meg lehet tanulni: az ügyfél, a piac kegyetlen. Ha valami nem érdekli, akkor elkattint, nem nyitja meg, nem olvassa el – nincs mese, olyat kell adni, ami érdekes.

– Angol nyelvű műveket említett. Magyarul nincs, ami elérhető?

– Mire egy-egy szakkönyv kijön magyarul, jellemzően elavul. Egyébként a hazai kkv-k, vállalkozók körében nagyon nagy probléma a nyelvtudás hiánya. Van ugyan egy kör, amely olvassa, rendeli a külföldi szakirodalmat, de létezik egy szélesebb réteg, amely megvárja, amíg kijön magyarul – csakhogy addigra már sokszor eljár felette az idő. Az élvonal a szakmát főképp konferenciákból tanulja, könyvekből inkább látásmódot lehet elsajátítani.

– Mondják, hogy nagyon hisz az önfejlesztésben. A sikerkalauz-felhozatal viszont elég felszínes, nem?

– Hát, valóban nagyon sok a rossz bestseller a témában. Gondolkodj pozitívan, vizionáld a megoldást – mondjuk ezt egy mérnöknek, akinek hidat kell terveznie! Az ilyen könyvek csak arra jók, hogy elaltassanak egy népréteget, felmentsék őket a felelősség alól. Szerintem a legtöbbet nagy emberek életéből lehet tanulni. Abszolút kedvencem például a Tréfál, Feynman úr? című könyv, amely Richard Feynman Nobel-díjas fizikussal folytatott beszélgetésekből áll össze. Csodálatos belelátni egy zseni fejébe! Ő tényleg magasabb szinten gondolkodik. Megtudjuk, hogyan old meg problémákat, hogyan szellőzteti ki az agyát – azon kevés könyvek egyike, amelyeket többször is elolvastam.

– Aki a már említett nyelvtudással áll hadilábon, annak milyen önfejlesztési tippet adna?

– Amikor én angolul tanultam, Asimov minden művét elolvastam – azért is szerettem őket, mert szinte teljes egészében párbeszédesek. Asimov ráadásul gyorsan belevág a sztori közepébe. Igaz, eleinte előfordult, hogy a könyv vagy a novella csattanóját nem értettem… De nagyon szeretem a történeteit.

– A sci-fi jelenti az igazi kikapcsolódást?

– Nem csak. Frederick Forsythnak például az összes könyvét imádom. Az egyik kedvencem Az Odessa-ügyirat. A későbbi feleségem édesapjától kaptam kölcsön, neki is nagy kedvence volt, így rögtön lett közös témánk. Egyszer, emlékszem, elvesztettem, talán a Deák téren. A leendő apósom könyvét! Akkor még nem volt Amazon, internet; egyetemisták voltunk. Aztán valahogy eszembe jutott, visszarohantam érte – és megvolt! Nem is értem. Lehet, hogy az emberekben mélyen benne van: a könyv valahogy szent. A másét nem visszük el.

 

Mit olvas?
■ Jon Macks: Monologue: What Makes America Laugh Before Bed
■ Robert Lehrman: The Political Speechwriter’s Companion
■ R. P. Feynman: Tréfál, Feynman úr?
■ Asimov novellái
■ Frederick Forsyth: Az Odessa-ügyirat