A szerb miniszterelnök Aleksandar Vučić kiállt a NATO-val ápolt szövetséges kapcsolatok mellett, miután a szerb sajtóban fontos témává lépett elő egy korábban ratifikált megállapodás, amely mozgásszabadságot ad a NATO-nak szerb területeken, valamint biztosítja tagjai számára a diplomáciai mentességet. A megállapodásban rögzítettek azonban nem automatikusan kerülnek alkalmazásra, nem teszik lehetővé az országon keresztül való ellenőrizetlen áthaladást vagy tartózkodást, hanem minden egyes konkrét esetet külön megvizsgálnak.

Nyilatkozatában a kormányfő hangsúlyozta, hogy Szerbia továbbra is katonailag független állam kíván maradni, mindemellett pedig együtt kíván működni a NATO-val és Oroszországgal is.

A szerb parlament magukat „oroszbarátnak" tekintő ellenzéki pártjai határozottan kritizálják a megállapodást. Szerintük Belgrádnak legalábbis hasonló megállapodást kellene kötniük Moszkvával is. A dél-szerbiai Nis városában már működik egy orosz „humanitárius központ," amely segíti a szerb polgári védelem munkáját természeti csapások esetén.

A hivatalos szerb-orosz kapcsolatokat beárnyékolja Dimitrij Rogozin orosz miniszterelnök-helyettes januári belgrádi útja, amely során kritizálta a szerb kormány EU-csatlakozási terveit, és találkozott Vojislav Seselj-jel is, a Szkupstinából kiesett Szerb Radikális Párt elnökével, a nyugatellenes szerb ellenzék prominens vezetőjével. Az orosz Kommerszant napilap elemzője szerint mindez még az amúgy oroszbarát hírében álló Tomislav Nikolić szerb államfőt is felháborította.

Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete fontos partnere Szerbiának, mert a NATO által irányított KFOR biztosítja a Koszovóban élő szerbek védelmét. Ugyanakkor Szerbia esetleges NATO-csatlakozásának támogatottsága alacsony, a lakosság 30-50 százaléka támogatná csak a társulást.