- Az egyetemek evezős versenyéről, a Dunai Regattáról lehet talán a leginkább ismerős az Antall József Tudásközpont neve, de mivel foglakoznak még?
- Alapvetően az egyetemi oktatást kiegészítő tevékenységet végzünk, legfőbb témáink a biztonságpolitika, a külpolitika, a fenntartható fejlődés és a kommunikáció. Irodáink a Budapesti Corvinus Egyetem épületében vannak, de előadásokat nemcsak itt, hanem, az ELTE BTK-n, a BME-n és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen is tartunk, ezekre olykor több százan is el szoktak jönni. Azért vagyunk egyébként a Corvinus egyetemen, mert az itteni hallgatók nagyon érdeklődőek és talán a legaktívabbak. A Tudásközpont fokozatosan alakult ki, a kezdeti közreműködőknek, akik egyetemi hallgatóként gyakornokok voltak nálunk később már állást is tudtunk biztosítani. A mai hallgatók nagyon pragmatikusak, látják mi az érdekük, okosan felismerik, hogy a kapcsolati háló megszerezésének leghatékonyabb módja, ha munkát vállalnak az egyetem mellett egy civil szervezetben. Érdekes különbség, hogy a vidéki hallgatók aktívabbak, a már sok családi kapcsolattal rendelkező, a fővárosi elit környezetből érkezők kevésbé. Öt év után jutottunk el oda, hogy 30 főállású munkatársunk van, és két tucat gyakornokunk, Budapest mellett pedig Pécsen és Brüsszelben is van irodánk, de már Győrben is tárgyalunk a megjelenésről.

- Mi motiválta a szervezet létrehozásában?
- A saját életem kapcsán azt tapasztaltam, hogy nem könnyű rájönni, hogy mivel is szeretne az ember foglalkozni, miben igazán tehetséges. Én például 40 évesen jöttem rá, hogy jól tudok menedzserként dolgozni. A mai oktatási rendszer ezekben a kérdésekben nem igazán segíti a diákokat, de sikeres emberek beszámolói a sokszor akár mitikusnak tartott szakmákról, magas pozíciókban lévő emberek hiteles tanácsai meg tudják mutatni, hogy kitartással és tanulással hogyan lehet elérni a kitűzött munkakört. Azt is fontos megtapasztalni, hogy a nagykövet sem „lebeg a víz fölött", meg lehet szólítani, kérdezni tőle. A hallgatóknak a tananyag mellet nagy szükségük van a személyes tapasztalatokra is, gyakornokként pedig nálunk számtalan területen kipróbálhatják magukat.

- Nem tudják ezeket a feladatokat az oktatók, az egyetemek elvégezni?
- A felsőoktatás lemaradt a versenyben, ami a hallgatók érdekeinek és érdeklődésének kielégítését illeti. Az oktatók nincsenek elég jól megfizetve, emiatt túl sok munkát vállalnak. Ha valaki 2-3 helyen dolgozik, nincs ideje a hallgatókra, csak az előadását tartja meg. A mentorálást nem fizetik meg nekik, pedig ez is az oktatói munka nagyon fontos része lenne. Nem kellene ezen a téren sem újdonságot kitalálni, az angolszász országokban kiválóan működik a tutori program. Az intézmények is csak nyernének, ha élőbb és hosszabb távú hallgatói kapcsolatot építenének a diákjaikkal: ezzel frissebb és értékesebb piaci tudáshoz jutnának, így versenyképesebbek lehetnének. Ma már nem elég az országhatáron belül jónak lenni, hiszen egyre inkább regionális, kontinentális szinten versenyeznek az intézmények a tehetséges diákokért. Mi abban tudunk segíteni, hogy megmutassuk: van olyan lehetőség, ami miatt megéri itthon maradni.

További részletek a Figyelő 2016/9-es számában!