Ha nem vagy online, nem is létezel - a digitalizáció térnyerése, valamint az élet számos aspektusának átköltöztetése a virtuális világba valóban komoly le- és kimaradást okozhat az offline életmódot folytatók számára. Az önreprezentáció az egyik legerőteljesebb teher a posztmodern ember vállán, aki pedig minden eszközzel igyekszik megfelelni az elvárásoknak. A közösségi oldalakon az értékes információk mellett jó ideje már nemcsak szmáljikba és egysoros „éppen a villamoson ülök és nézek ki az ablakon" típusú helyzetjelentésekbe, hanem olykor valóságos szelficunamiba futhatunk bele.

Az „önfotó" egyébként nem mai találmány: először a holland származású amerikai Robert Cornelius örökítette meg magát 1839-ben korhű masinájával. Az első modern szelfire viszont 2002-ig várni kellett, 2013-ban pedig már az év szava lett. Persze semmi sem örök: lassacskán az ussie, vagyis a „csoportos szelfi" idejét éljük.

ZAVAR AZ ERŐBEN
Egy-egy másodperc megörökítése egyedül vagy a családdal fontos érzelmi igényeket kielégítő jelenség. Önmagunk látása és láttatása önazonosságunk egyik megnyilvánulása. Továbbmenve pedig Barna Róbert író, műfordító szavaival azt is mondhatjuk: az ember leginkább a saját arcát csodálja. E jelenség bőven túlmutat önmagán, ugyanis az első látásra jópofa önfotózás komoly üzletté válhat, s bizony akár mentális problémák megnyilvánulása is lehet. A szelfikészítés mögött a sikerélmény keresése, az önmegerősítés, valamint az önbizalom szilárdítása húzódik meg - mondta a Figyelőnek Süli Ágota. A pszichiáter-pszichoterapeuta szerint fontos kérdés, hogy az önfotózás esetében hol húzódik meg a normalitás, illetve a patológiás viselkedés közötti határvonal.

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APT), amely közel két évvel ezelőtt egyfajta mentális zavarként írta le és selfietisnek nevezte el a jelenséget, előállt egy lehetséges módszerrel, amely a függőség súlyosságát mutathatja meg. E szerint a zavar mélységére utalva megkülönböztetnek borderline, akut és krónikus selfietisben szenvedő egyéneket. Az APT metodikája alapján a legutolsó fázisban az illető kontrollt nem ismerve gyártja önmaga digitális lenyomatait, s azokat naponta több mint hatszor is közzéteszi az interneten.

NEM UGYANAZT LÁTJUK
A fotók publikálása az online térben minden esetben reakciókat vált ki, amelyek visszahatnak annak készítőjére. De nagyon nem mindegy, hogy ezek a visszacsatolások milyen előjellel érkeznek meg - magyarázza Süli Ágota. Miközben e tevékenység egyik célja az önbizalom megerősítése, könnyen olyan spirál alakulhat ki, amelynek megszakításához szakember, rendkívüli esetben akár kórházi kezelés is szükséges lehet. A túlzásba vitt szelfizés például egy narcisztikus személyiség esetében felerősíthet olyan tulajdonságokat, mint például az önzés, illetve a megalománia. Ezek térnyerése pedig szükségszerűen negatív hatással van az egyén szociális kapcsolataira is. Borderline állapotú egyénnél - vagyis amikor a személy a pszichotikus helyzet és a depresszió határán egyensúlyoz - téveszmerendszer alakulhat ki, s ebben az esetben a realitáskontrollt szakember bevonásával kell visszaállítani. A pszichotikus állapotban szelfiző kóros gondolatai felerősödhetnek: ha az elképzeléseivel és vágyaival nem összhangban lévő internetes visszaigazolásokat kap, akkor a belső feszültségek az emberi kapcsolataiban súlyos zavarokat okoznak, problémái adódhatnak.

A teljes cikk a Figyelő 201669-es számában olvasható.