Fegyverbarátság

Van fantázia a magyar hadiipar fejlesztésében.

CSEKE HAJNALKA, VÁCZI ISTVÁN
2016-03-10 06:00
frissítve: 2016-03-08 14:35

Van fantázia a magyar hadiipar fejlesztésében, de a magas hozzáadott értékű, külföldön is versenyképes eszközöket főként nem a fegyverek között kell keresni. A kézifegyver- és lőszergyártásban az önellátás lehet a cél, az ilyen üzemeknél azonban számolni kell a lakossági ellenérzésekkel.

Komoly sajtóvisszhangot váltott ki 2014 nyarán, amikor egy oroszbarát hazai hírportál bedobta, hogy Magyarország harckocsikat szállít Ukrajnába. Ebből azonban csak a T–72-esek mozgatása stimmelt, de azok nem keletre, hanem nyugatra mentek: egy cseh fegyverkereskedő cég vette meg őket a honvédségtől, és a nigériai kormánynak adta el.

Ezek a tankok nem Magyarországon készültek, korábban mégis jóval kisebb publicitást kapott, amikor bebizonyosodott, hogy a szíriai polgárháborúban használják a Fegyver- és Gázkészülékgyár (FÉG) által tervezett és előállított AMD–65-ös automata deszantfegyvereket. A típus persze az előző rendszerben legalább másfél tucat országba eljutott, a Közel-Keletre is, így nem csoda, hogy felbukkant az ottani harcoló felek szedett-vedett arzenáljában. Ami még dicséri is az – amúgy vegyes megítélésű – eszközt, hiszen a típust már évtizedek óta nem gyártják,...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2016/10 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!