- Milyen hatást gyakorolhat a tavaly decemberi párizsi klíma megállapodás és az olaj árának tartósnak tűnő gyengélkedése a tagállamok jövőbeni energiamérlegére és a végrehajtás szakaszába lépett energiauniós projektre?
- Az Ön által említett két esemény nem teljesen független egymástól. Már korábban is hallani lehetett a zöld paradoxonról. Ez azt jelenti, hogy az alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérésről szóló jogilag kötelező megállapodás elfogadása esetén az olajtermelők, nem bízva többé a fosszilis energiaforrások jövőjében, készletezés helyett igyekeznek minél előbb piacra dobni a termelésüket.

- És most éppen ez történik?
- Én egy kicsit összetettebbnek látom a helyzetet, mert az olajárak esésében nyílván szerepet játszik a szaúdi-iráni bokszmeccs, Oroszország pénzügyi nehézségei, a kereslet általános visszaesése, miként az is, hogy a kínai gazdaság a vártnál sokkal rosszabbul teljesít. A világgazdaság lassuló növekedése nem képes elnyelni a túlkínálatot. A kínai villamos energia fogyasztás például tavaly mindössze 0,5 százalékkal nőtt az előző évhez képest. Mindazonáltal egyértelmű, hogy a párizsi megállapodás máris hatást gyakorolt az olajtermelők döntéseire. Egyre többen felteszik maguknak a kérdést, hogy mi értelme van a kőolaj bespájzolásának a jövőbeni generációk számára, ha a jövőben már nem fognak tudni kitermelni.

- Mindez hogyan csapódik le a fogyasztók döntéseire Európában?
- Az alacsony árak miatt olcsóbb olajjal fűteni, és ez egyáltalán nem ösztönzi az energia hatékony megoldásokat. Hordónként 30 dolláros kőolaj mellett ugyanis nincs sok értelme nyílászárók szigetelésére áldozni. Ezért, ha ez az állapot hosszabb ideig eltart, akkor az alaposan megnehezítheti a széndioxid-szegény gazdaságra való áttérést. Most azt látjuk, hogy valamennyi fosszilis energiahordozó ára számottevően csökkent. Ami még költségesebbé teszi a megújuló energiaforrások támogatását. Mindez a szénhidrogének energiamérlegben való erőteljesebb jelenlétének irányába hat éppen akkor, amikor a párizsi megállapodás nyilvánvalóvá tette az európai ipar és a döntéshozók számára azt, hogy a fosszilis energiaforrásokba való beruházásnak lassan vége lesz.

További részletek a Figyelő 2016/10- számában.