Eddig alsó hangon 90 milliárd forintot mehetett el különböző, labdarúgáshoz köthető létesítményfejlesztésekre, 2017-18-ig pedig további bő 160 milliárdnyi beruházás van betervezve. Ráadásul ebben nincsenek benne a következő két-három év tao-támogatásaiból ilyen célra szánt források, azaz nem lenne meglepő, ha a kormányzati ciklus végére elérnénk a 300 milliárdot.

A bajnoki meccsek az élvonalban 80 év alatt sem hoznak annyi bevételt, amennyit most ennél a tucatnyi csapatnál beruházásokra költenek. A másodosztályban egy kicsit még ennél is rosszabb a helyzet, ott a Figyelő kalkulációi szerint 110 évig kellene várni, hogy jegyeladásokból összejöjjenek a stadionprojektre szánt milliárdok.

A jövőben csak az új létesítmények fenntartására tízmilliárdok mehetnek el évente, ennek fedezete pedig egyelőre erősen kérdéses. A működtetés költségei végső soron jó eséllyel a központi büdzsét terhelik majd, a csapatok, vagy a - sok esetben önkormányzati - tulajdonosok ugyanis képtelenek lesznek ekkora összeget kigazdálkodni.

A Figyelő értesülései szerint a kormányzat a tao-támogatások felhasználási módjának kiterjesztésével vágná át a gordiuszi csomót. A gond csak az, hogy erre a program bevezetésekor már tett egy kísérletet a magyar fél, akkor azonban Brüsszelben nem ment át dolog. Lapunk úgy értesült, hogy az ezzel megbízott csapatnak vannak ötletei, hogyan próbálnák meg kikerülni a tiltást. Erősen kérdéses azonban, hogy ez az ügy megér-e egy esetleges újabb brüsszeli eljárást, egy stadion-szabadságharchoz ugyanis elég nehéz lenne pártfogókat toborozni.