Tizenhatmillió német voksol a 80 millióból március 13-án, de a három tartományi szavazás (Baden-Württemberg, Rajna-vidék-Pfalz és Szász-Anhalt) eredményei messze túlnőhetnek a helyi fontosságukon. A német s a nemzetközi elemzők, politikusok és politológusok ebből próbálják majd kiolvasni, hogy a menekültpolitikájával Európában szinte egyedül maradt Angela Merkelnek s pártjának, a CDU-nak mekkora a támogatottsága még hazájában.

FEJ FEJ MELLETT
Nehéz lesz egyértelmű következtetéseket levonni. Annál is inkább, mert a CDU a három tartományból jelenleg csupán egyben kormányoz, és itt várhatóan meg is őrzi a pozícióját. A keletnémet Szász-Anhaltban a német politikában jolly jokernek számító nagykoalíció van hatalmon. A CDU a nagyobbik párt, és így ő adja a miniszterelnököt, a szociáldemokraták, az SPD pedig a támogatást. Bár a menekültkérdés itt is kampánytéma, a választók még arra is emlékeznek, hogy Reiner Haseloff (CDU) szépen rendbe tette a tartományt, az elmúlt négy évben jelentősen csökkent a munkanélküliség, és a képzett fiatalok aggasztó elvándorlását is sikerült megállítani.

A két másik tartományban dúló verseny már jóval izgalmasabbnak tűnik. Rajna-vidék-Pfalzban fej fej mellett küzd egymással két nő - ilyen sem volt még a német politikában -, a szociáldemokrata kormányfő Malu Dreyer és a Merkel egyik esetleges utódjának kikiáltott CDU-s Julia Klöckner. Helmut Kohl egykori szűkebb hazájában, a nyugati határ menti gazdag tartományban 25 éve a szociáldemokraták vannak hatalmon, ezt megtörni komoly győzelemnek számítana. A 43 éves Klöckner mindent be is vetett.

A közhangulatot érzékelve először a menekültek jóval szigorúbb integrációját kezdte követelni, majd ő hirdette meg néhány hete a Plan A2-t. Ezzel ugyan nyíltan nem ment szembe a kancellárral, de megpróbált a belső ellenzéknek is kedvére tenni. A Plan A2 - amely szándékosan nem Plan B lett - rugalmasan változó menekültbefogadási felső limitet és határ menti tranzitzónákat javasolt. Ezekből ugyan egyelőre semmi sem lett, de sokan felkapták Klöckner nevét mint olyan tartományi politikusét, aki képes országos vagy éppenséggel európai szinten is gondolkodni. Ha nyerni tudna, azzal óriási szolgálatot tenne Merkelnek, hiszen ország-világ előtt bizonyítaná: szó sincs a CDU meggyengüléséről, sőt, vissza tudná csábítani az időközben otthontalanná lett konzervatív szavazók egy részét is.

Csakhogy Malu Dreyer személyes népszerűségével szemben még Klöckner is tehetetlen. Ha személyt és nem pártot választanának a németek, akkor Dreyer abszolút többséget szerezne. A sugárzó mosolyú, rendíthetetlen politikus 2006 óta sclerosis multiplexben szenved, de ez nem akadályozta abban, hogy a tartomány munkaügyi és szociális minisztere legyen, sőt, 2013 óta kormányfőként vezesse Rajna-vidék-Pfalzot. A lábai ugyan lassan feladják a harcot, néhány lépést egyedül, egy kis segítséggel még képes megtenni, de hosszabb távon tolószékbe kényszerül. Ezt azonban nem látja akadálynak, elvégre a német szövetségi kormány nagy hatalmú pénzügyminisztere, Wolfgang Schäuble is így politizál 1990 óta.

A legfájdalmasabb vereség a jelek szerint Baden-Württembergben éri majd a CDU-t, ahol a zöld kormányfő, a minden alternatív klisétől mentes Winfried Kretschmann nemcsak a szocdemektől, hanem immár a CDU-tól is bőven orozhat el szavazatokat. A hívő katolikus, magát konzervatív-liberális értékrendűnek valló Kretschmann az elmúlt öt évben szinte az „atyja" lett a gazdag kereszténydemokrata tartománynak. A 67 éves politikus az első zöld tartományi miniszterelnök Németországban, aki eddig az SPD-vel koalícióban kormányzott, ám a sors furcsa fintora lehet, hogy a gyengélkedő koalíciós partnert akár lecserélheti a szintén nem épp kirobbanó formában levő CDU-ra. A kereszténydemokraták 40-ről 28 százalékra csúsztak vissza öt év alatt, de kisebbségi partnernek még akár be is futhatnak. Vagyis egy választási fiaskó dacára még kormányra kerülhetnek Baden-Württembergben is. Ezzel létrejönne Németország első zöld-CDU tartományi koalíciója, amelyről egyébként Berlinben már egy ideje sokat pusmognak. Az ökopárt szavazóinak egy része, ahogy öregszik, úgy válik konzervatívabbá, Merkel alatt pedig a CDU folyamatosan nyitott balra. Az atomerőművek bezárásával épp a Zöldek egyik nagy célkitűzését valósította meg a kancellár, és az ökopárt rendíthetetlenül támogatja a kormány menekültpolitikáját is.

JOBBRÓL ELŐZNEK
A fentiekből az is látszik, hogy Merkel akár győztesként is kijöhet a hétvégi választási kalandból - már ha nem robbantja fel a teljes német pártrendszert az Alternative für Deutschland (AfD), amely a szavazás valódi nyertese lehet. Az eddigi politikával elégedetlenek voksaira vadászó jobboldali populista AfD már a hétvégén is komoly meglepetést okozott a hesseni önkormányzati választásokon. A közvélemény-kutatók csúnyán alulmérték a párt támogatását. Az AfD helyenként 10-19 százalékot szerzett, és a hétvégi tartományi szavazáson is két számjegyű eredményre számíthatnak. A menekültválság alatt egyértelműen megerősödött és ki is szélesedett a korábban az eurókrízis kezelése ellen tiltakozó mozgalom.

Szász-Anhaltban csaknem 20 százalékot jósolnak nekik, amellyel akár a harmadik legnagyobb párttá válhatnak, de 9 százalékot prognosztizálnak a pártnak Rajna-vidék-Pfalzban és 13 százalékot Baden-Württembergben. Merkel a hétvégén a Bild am Sonntagban hiába érvelt azzal, hogy az AfD nem nyújt megoldást, csak a félelmeket gerjeszti, ez valószínűleg nem tántorítja el a jobbára idősebb férfi szavazókat, akik leginkább támogatják az új pártot.

A konzervatív elemzők épp Merkelt vádolják azzal, hogy balra nyitó s a különösen nagylelkű menekültpolitikájával megágyazott az AfD-nek. A mozgalmat eredetileg liberális-konzervatív alapokon álló közgazdaságtan-professzorok hozták létre, akik az euróválság német kezelése, főképp a görög mentőcsomagok ellen tiltakoztak. A közhiedelemmel ellentétben nem a közös valutát szüntették volna meg, csupán a gyengébb tagállamokat léptették volna ki a zónából. Míg az euróválság - komplexitása miatt - inkább egy szűk intellektuális elit témája volt, a menekültügyben az AfD rátalált a tömegekre is. „Mi vagyunk az egyetlen alternatíva a régi pártokkal szemben, amelyek gazdaságilag és kulturálisan romba döntik szép országunkat" - hirdetik a választási programjukban. Magyar füllel is ismerősen csenghet számos követelésük: védik a keresztény gyökereket az ezt semmibe vevő médiával szemben, továbbá katasztrófának nevezik a tömeges bevándorlást, és kikérik maguknak a politikai korrektséget. Szorgalmazzák, hogy minden nő legalább három gyereket szüljön, s legyen végre vége a genderőrületnek, vagyis az egyenjogúsági törekvéseknek Németországban. Jóba lennének Oroszországgal is, Ukrajna nem éri meg a gazdasági embargót - vélekednek.

KOMMUNIKÁCIÓS HIBA
A német közéletben vita folyik arról, hogy az AfD szélsőjobb vagy csak radikális jobboldali párt-e. A hírüknek mindenesetre nem tett jót, amikor a párt társelnöke, a négygyerekes Frauke Petry egy interjúban azzal érvelt, hogy a határon akár fegyverrel is fel kell tartóztatni a menekülteket. A vezetés mérsékeltebb tagjai igyekeztek „kommunikációs hibáról" beszélni, de azt nehéz tagadni, hogy a tagok és támogatók között van jó néhány szélsőséges nézeteket valló. Egy türingiai pártrendezvényükön egyébként az Angela Merkel lemondását követelő helyi pártelnök, Björn Höcke mellett a színpadon egy magyar zászló is feltűnt, köszönöm felirattal.