Amerikai útra indult március végén Orbán Viktor. A miniszterelnök Washingtonban egy nukleáris biztonságról szóló konferencián vett részt. A kézipoggyászában magával vitt két dossziét. Két több száz oldalas energetikai elképzelést, illetve azok rövidített kivonatát, amolyan vezetői összefoglalóját. Az egyiket Seszták Miklós írta, a másikat Lázár János. A két szakmai koncepció arról szólt, hogyan is épüljön fel a hazai energetikai vertikum, folytatható-e a rezsiharc, és ki finanszírozza azt. Hogyan bővüljön hálózatokkal is a magyar lakosságot gázzal, árammal, távhővel integráltan kiszolgáló Első Nemzeti Közműszolgáltató (ENKSZ)? Az érintett miniszterek és stábjaik ugyan nem ismerik pontosan a másik oldal koncepcióját, de kicsi a magyar energiaszakma, mindenki tudni véli a versenyző tanulmányok tartalmát.

Orbán Viktor miniszterelnök nehéz döntés előtt. Hol szorít a kabát?

Abban is biztosak voltak a forrásaink, hogy Orbán Viktor maga fog dönteni. Megvan ugyanis az a szokása – hallottuk egy közvetlen munkatársától –, hogy az ilyen súlyú ügyekben valóban szisztematikusan végigolvassa a dolgozatokat. Erre pedig mi lenne alkalmasabb, mint egy tengerentúli repülés? Igen ám, de miközben a felek már nagyon várják az iránymutatást, Orbán akár még egy-két hónapig is kivárhat, például azért, mert az Európai Bizottság most véglegesíti Paks II-vel kapcsolatos álláspontját. Ha igaz az a várakozás, hogy Brüsszel tiltani igyekszik majd a monopol állami megoldást (vagyis azt, hogy Paks II. csak az MVM-nek értékesítsen majdan áramot), illetve előírja a nyugati beszállítók odaengedését a projekthez, az érdemben befolyásolhatja a miniszterelnök döntését.

Választás két szakmai koncepció között – látszólag nem egy különleges kormányfői feladat, mégis hetek óta ez tartja lázban az energetikai szektort és a politika csúcsszintjeit is. Ennél nagyobb tét rég volt a politikában, ahogy ilyen fajsúlyos gazdasági kérdés sem jelentkezik, csak minden szökőévben. Ebben a helyzetben különösen erős a state capture (a foglyul ejtett állam) jelenségének a veszélye, hiszen olyan magánszereplők, érdekcsoportok is próbálják befolyásolni a választást a koncepciók között, akiknek magánüzletei akkor sikeresek, ha az állam nagy szolgáltatásaira tudnak ráépülni. Aligha kérdéses, hogy a 4 milliós háztartásszám elérése a keresztértékesítésekre hajtó üzleti életnek is rendkívül attraktív.

Az ENKSZ-vitaanyag
A Miniszterelnökséghez (ME) tartozó ENKSZ célja, hogy az összes magyar háztartást integráltan lássa el közüzemi szolgáltatásokkal. Ez politikailag is izgalmas, hiszen minden magyar szavazóval közvetlen kapcsolatban lesz ez a cég.

A paksi atomerőműben. Máma már nem hasad tovább

Ezért aztán sokan felfigyeltek, amikor a múlt év végén Németh Lászlóné ME-államtitkár ENKSZ-vitaanyag címmel köröztetett a szakmában egy 31 oldalas dokumentumot. Sőt, a Széll Kálmán Alapítvány és a Miniszterelnökség össze is hívott egy nem hivatalos iparági egyeztetést, ahol sok-sok szervezet megjelent, Németh Lászlóné pedig prezentált. Hamarosan azonban futótűzként terjedt el a szakmában a hír: létezik egy 33 oldalas dokumentum is, amelyet csak a tárcavezetők láthattak. A plusz két oldal arról szólt, hogy a Miniszterelnökség az ENKSZ mellé megkapná Paks I-et is. Ez pedig nagyon nem mindegy. Hiszen ahogy az egyik energetikai szakember lefordította a kérdést: „Ahol Paks van, ott van a nagy pénz.”

Felállnak a haderők
Amint kiderült, hogy Paks I. is tét lehet, az NFM–MVM-világ felocsúdott, és hihetetlen erők mozdultak meg a hazai energetikában. A harc legfontosabb tétje egyelőre Paks I. vagy legalábbis Paks I. nyereségének a döntő része. Az MVM ennek átengedéséről hallani sem akar. Számára a lét a tét. Bár nem kedveli igazán a lakossági ügyfeleket, de még inkább vállalná az ENKSZ befogadását, mint Paks I. átadását, amely a saját végét jelentené. Ha nagyon leegyszerűsítjük az álláspontját, az MVM dominálta jelenlegi rendszer megfontolt fejlesztése a koncepciója. Az e csoportba tartozó szakemberek tézise szerint eleve az MVM kezdte el a szolgáltató cégek vásárlásait, kár az ő szakértelmüket mellőzni. Vagyis e csapat alapvetően a status quóra építene, sőt az ENKSZ-t is magába szippantaná. A másik oldal szerint a magyar kormány elindult egy úton, amely során szét kell választani a profitorientált és a nem profitorientált tevékenységeket a hazai energetikában. A 2018-as újabb Fidesz-siker záloga egy újabb, 10-20 százalékos rezsicsökkentés, amelyhez az szükséges, hogy a közműszolgáltatás ne legyen nyereségcentrikus, ráadásul mivel a vezetékeken „csapódik ki” egy csomó profit (évente mintegy 60 milliárd forint), az államnak vezetékeket kell venni a nyugati tulajdonosoktól. E világ szerint az ENKSZ célja csak a Magyar Postával és a Díjbeszedővel együtt értelmezhető, ezért a nagy munkát a Miniszterelnökségnek érdemes koordinálni.

A ME úgy érzi, hogy az NFM finoman szólva sem volt boldog attól, hogy Orbán Lázárt bízta meg a közös szolgáltató kiépítésével, hiszen ez a lépés megtörte az MVM energiapiaci helyzetét. De miért ne lehetne újszerű elképzelésekben is gondolkodni?

Lázár és Seszták csapata
Lássuk a küzdő csoportokat! Lázár János, illetve e kérdésekben fontos államtitkára, Németh Lászlóné, vagyis a Miniszterelnökség kontrollálja jelenleg az ENKSZ-t, Paks II-t, az esetleges bővüléshez szükséges gigantikus finanszírozás szempontjából lényeges Magyar Fejlesztési Bankot (MFB), az MFB-tulajdonú Magyar Követeléskezelő Zrt.-t, valamint a hitelintézeti versenyben esetleg szerepet kapó Budapest Bankot. De errefelé kötődik a 3,5-4 millió háztartás elérésénél szükséges banki szolgáltatásokban, informatikában, díjbeszedésben érdekelt FHB–Díjnet–Díjbeszedő–Magyar Posta–takarékszövetkezetek konglomerátum is (Spéder Zoltán és Lantos Csaba). Nem lényegtelen ezen a térfélen a magyar energetikában (Mol, TVK, BorsodChem) már többször szerepet vállaló Heinrich Pecina sem. És felsejlik azért a Simicska Lajos–Nyerges Zsolt-világ emléke is, amelynek a meghatározó szerepe ugyan már elmúlt, de egyes bizalmi emberei még ezen a térfélen fociznak. Az ENKSZ-t vezető Horváth Péter János, a szolnoki Fidesz egykori elnöke például biztosan ide köthető. Igaz, ezt errefelé mindenki cáfolja, ezen oldal szerint ma már nincs olyan pont a hazai energetikában, ahol Simicska bele tudna szólni a folyamatokba, és Horváth Péter vezetői pozíciójában sem ezek a régi kapcsolatok számítanak, hanem az, hogy ő volt korábban a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) elnöke, és így komoly rálátása van a szabályozói ügyekre. E csapat szerint az ENKSZ sikere ma nem az MVM-mel vagy a Mavirral van összekötve, hanem a postával és a díjbeszedővel, vagyis, ha Orbán odaadja Sesztákéknak az ENKSZ-t, akkor ezt az egész világot érdemes áthelyeznie az NFM-hez.

Csányi Sándor és Seszták Miklós. Közös szenvedélyük a sport

A másik klubban, vagyis Seszták Miklós térfelén látszólag még erősebbek az ütőkártyák. Itt bukkan fel Rogán Antal, akit formális posztja a Miniszterelnöki Kabinetiroda élén ugyan nem ruházná fel túl sok gazdasági feladattal, de mivel ő minduntalan Lázár János politikai ellenlábasaként tűnik fel, alighanem e csapat sikerében érdekelt. Rogán Antal az egyik legközvetlenebb munkatársa Orbán Viktornak, és a kabinetminiszter nagyon szoros kapcsolatban áll Sesztákkal is. Az NFM alá tartozik a magyar energetikát meghatározó MVM, Csiba Péter vezetésével. Az MVM-hez tartozik a legnyereségesebb hazai energiacég, vagyis Paks I. Ha a két világ között kell választani, akkor különböző okokból, de inkább az MVM térfelére húz a legfontosabb magyar olajipari csoport, a Mol Nyrt. is, amelynek meghatározó döntéshozója Hernádi Zsolt és Csányi Sándor. Utóbbi a piacvezető OTP Bank vezetőjeként és személyes okokból is ellenlábasa a másik oldalon felsorolt FHB-s körnek. Ugyanakkor utóbbiak szándékosan nem vettek részt ebben az egész versengésben, talán azért, mert Csányi éppen pacifikálta a viszonyát Lázárral, akivel, ha nem is gyakran, de az utóbbi időben azért beszéltek néhányszor. Úgy tudjuk: a felek nem szeretnének újra konfrontálódni. Lényeges játékos ezen az oldalon a Seszták által kiválasztott, még Kisvárdáról ismert Szivek Norbert, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) vezetője is, aki állítólag kifejezetten jóban van az utóbbi időben Tiborcz Istvánnal, Orbán vejével.

A kormányfő dönt
Természetesen az új szereposztásról a miniszterelnöknek lesz a legnagyobb szava. Ő ismert arról a régi munkamódszeréről, hogy semelyik luftballon nem nőhet nála túl nagyra, minden szakterületen szereti a versengő kompetenciákat, amelyek a másikat visszafogják, és óhatatlanul egyfajta teljesítménykényszert támasztanak. Az energetikában azonban nem könnyű a versenyeztetés, mert kicsi az ország, a logikus üzleti érvek a minél szélesebb integráció mellett szólnának. Ám Orbán döntését Brüsszel és külpolitikai célok is befolyásolják.

A Figyelő azt hallotta, hogy Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság (EB) elnöke informálisan már biztosította a magyar kormányfőt arról, hogy Paks II. zöld lámpát kap Brüsszeltől, de ennek különböző fontos versenyfeltételei lesznek. Jelenleg a felek a részletekről tárgyalnak, de a remélt zöld jelzés így is a Miniszterelnökség, vagyis Lázár János tárgyalásvezető sikere lesz Orbán Viktor előtt. Ha az EB azt írja elő, hogy Paks II. ne legyen az állami energetikai monopólium része, és ne csak az MVM-nek adhasson majd el áramot, akkor a későbbi üzemeltetésben szerepet kapó Paks I-nek is érdemes időben kitalálni a helyét.

A Miniszterelnökség szerint máris késésben van az állam. A rezsicélt az szolgálta volna, ha minél gyorsabban vett volna Magyarország hálózatokat azoktól a multiktól, amelyek elhagynák az országot.

Brüsszel három kötelezettségszegési eljárást is indított Magyarország ellen, mert az állam a rezsicsökkentés során úgy mérsékelte a végfogyasztói árakat, hogy a külföldi tulajdonosokat terhelték, nem ismerték el a költségeiket. Állítólag egyes cégek Washingtonban, az egyik nemzetközi befektetésvédelmi bíróságon is eljárást indítottak Magyarország ellen, mert véleményük szerint az eszközeiket, befektetéseiket állami módszerekkel leértékelték, kárt okoztak nekik.

Ám ha az eljárásokat Magyarország elveszíti, akkor a hálózatokon profit lesz, a tulajdonosok veszteségeit kompenzálni kell, és ők már nem fogják eladni a hálózatokat Magyarországnak.

Az ENKSZ-koncepciót vitatók szerint pont itt van egy sarkalatos aggály: a javaslat egyszerűen nem felel meg az uniós szabályoknak, amelyek újabb kötelezettségszegési eljárásokhoz vezethetnek. Sérti az export mennyiségi korlátozásának tilalmát, kiszorítja az importot, és tiltott állami támogatást jelent. Tehát nem enyhítene a javaslat a brüsszeli nyomáson, hanem még újabb frontokat nyitna. Akkor meg minek ez az egész?

Orbán döntését és a magyar energiaipar struktúráját tehát leginkább az fogja meghatározni, hogy az Európai Bizottság hogyan dönt Pakssal kapcsolatban („nem velem harcol az MVM, hanem Margrethe Vestager versenyjogi biztossal” – véli erről Lázár János). Az MVM kritikusai szerint a cégnek Brüsszelben kellene lobbiznia, de nem látszik, hogy kifejtene ilyen tevékenységet.

A magyar kormányfő dilemmája természetesen anyagi természetű is, hiszen a hálózatok 100 milliárdokba kerülnek, amelyhez hitel lehet szükséges, s ez ütközik az adósságcsökkentés céljával.

Más azt emeli ki, hogy ebben az egész helyzetben Orbánnak most elég jó kártyái lettek Nyugat-Európával szemben. Egy olyan 12 milliárd eurós beruházás, mint Paks II., már a legnagyobb beszállítóknak is izgalmas, és a kormányfő éppen azokkal a Magyarországon is jelen levő áramcégekkel van tárgyalásban, amelyek Paksra is beszállítanának. Például a Démászban tulajdonos EdF csoportjába most került be az Areva atomcég.

Lapunk igyekezett alaposan megismerni a két hazai oldal álláspontját. A felek a politika számára érthető érvekkel igyekeznek apellálni, ilyenek a szavazatok és a pénz. A ME szerint az olcsó rezsi a Fidesz támogatottságának és politikájának alfája és ómegája. Az ENKSZ a politikai célú lakossági rezsicsökkentés miatt ugyan az indulás után még enyhén veszteséges (a gázszolgáltatásban vezető Főgáz állítólag már nyereséges volt 2015-ben), esetleges bővülését a Magyar Fejlesztési Banknak 600 milliárd forinttal kellene finanszíroznia. („Most ez a bank gazdasági tevékenységének kulcseleme, át is nevezhetnénk Magyar Földgáz-finanszírozási Banknak” – mondta egy forrásunk.) Igen ám, de az MFB mint állami intézmény nem képes úgy tartósan finanszírozni, hogy ne merüljön fel a tiltott állami támogatás kérdése Brüsszelben. Ezért is fontos lenne, ha a cash-cow Paks I. nyeresége is idetartozna. Illetve, ha a ME hálózatokat is vehet, akkor létrehozhat egy olyan infrastrukturális alapot, amelyből a további vásárlásokat refinanszírozni lehet – mondják a Miniszterelnökség környékén. Akik Orbán fülébe duruzsolnak, előszeretettel hivatkoznak a kurrens politikai szlogenek közül a szuverenitásra is. Magyarország legyen mindenben függetlenebb s erősebb, így az államadósság-finanszírozásban, a bankrendszerben, a kis- és a dohánykereskedelemben, de az energetikában is. Egy nyersanyagokban szegény ország nem képes ugyan függetlenedni a külső energiaforrásoktól, de a nagy áram- és gázszolgáltatók sikeres megvásárlása egy függetlenedési terep az idegen multiktól. Az ENKSZ-nek tehát minden támogatást meg kell adni.

Az NFM-es ellenoldal arra bazíroz, hogy a javaslat sok mindenre alkalmas, de a rezsicsökkentés fenntartására nem. „Pusztán azért ne költsön el Magyarország irdatlan MFB-pénzt, hogy a ME összeharácsoljon mindent” – hallottuk egy minisztériumon kívüli lobbistától. „Ráadásul a kidolgozott anyag üzleti és finanszírozási tervet egyáltalán nem tartalmaz. Érdemi vitára nehezen alkalmas” – teszi hozzá. „A rezsicsökkentés folytatása fontos ügy, de az ENKSZ-anyag egyáltalában nem erről szól. Inkább egy rezsicsökkentésbe bújtatott birodalomépítési kísérlet, hiszen az ENKSZ felduzzasztásával egy óriási nagy cég, a hetedik legnagyobb magyar társaság jönne létre, de ez a »nagy ENKSZ« lenne a magyar energetika Trianonja. Ahogy egykoron Magyarországról lecsonkolták a bányákat, a közlekedési hálózatokat, és újra kellett építeni az országot, a Magyar Villamos Művek sem működne ezekkel a csonkolásokkal. Nem lehet állami érdek az MVM ellehetetlenítése. Sőt, ez túl is lép az eredeti, rezsicsökkentő célon. Ráadásul az ENKSZ-es vezetők még sosem működtettek ilyen méretű szervezeteket. Csak azt kérjük, hogy ne épüljön üzleti légvárakra és politikai ambíciókra az ország energiaellátása. Nem babra megy a játék” – folytatódnak az érvek.

Az ENKSZ-nek lehet létjogosultsága, de úgy, hogy a közműszolgáltatás arca legyen, vagyis egy egységes ügyfélközpont. De nem több, s fontos, hogy ez a holding áramvonalas és hatékony legyen, hogy ne egy mamutszervezet tehetetlen költségtömege semmisítse meg a rezsicsökkentés eddigi eredményeit. Erős gondolatok egy érintettől, aminél maguk az MVM-esek is jóval visszafogottabban fogalmaznak. Csiba Péter egy háttérbeszélgetésen azt mondta, hogy tudomása szerint már nincs napirenden az, hogy a bővítést felügyelő projekttársaság (Paks II.) után Paks I. is a ME-hez kerüljön. Az erőművet működtető cég vezetésének leváltása sem aktuális. Mint emlékezetes, Lázár János még ősszel beszélt arról, hogy Hamvas István Paks-vezér helyére egy nyugati, a pletykák szerint német szakember érkezhet (konkrétan Hans-Peter Villis neve merült fel). Csiba Péter erre már korábban – a lapunknak adott interjújában – jelezte, hogy álláspontja szerint a társaság vezetésének kinevezése az ő kompetenciája, és nagyon úgy fest, ezen a területen csatát is nyert. Más kérdés, hogy lapunk értesülései szerint ebben komoly szerepet játszott, hogy a kiszemelt német jelölt egyszerűen nem vállalta a feladatot. Úgy tudjuk, a szakember az egész MVM vezetésére szeretett volna leszerződni, nem csak egy „gyárigazgatóságra”.

Hol tartunk?
De vissza az ENKSZ-re! Hol is tart a nagy lakossági szolgáltató felépítése? Már sok minden történt, de még a legtöbb tranzakció hátravan. A felvásárlási célpontok között keverednek a fogyasztók és a hálózatok, de ami deal eddig lezárult, az elsősorban a gázpiacot és elsősorban a fogyasztókat érintette. Az áramén inkább a szándékoknál tart az ENKSZ kiépítése, míg a távhőén még ennél is kevesebb a konkrétum.

�

A gázpiacon már szinte minden az ENKSZ-nél van, a Főgáz vezeti a konszolidációt, és ha október 1-jéig, vagyis a következő fűtési szezon elejéig a Tigáz (amely olasz tulajdonú) is átadja a klienseit, akkor már valóban minden hazai gázfogyasztó háztartást az ENKSZ szolgál majd ki.

Az árampiacon az iparág több szereplője is szándéknyilatkozatot írt alá az ENKSZ felé, de egyelőre gellert kapott a történet, mert az év elejére tervezett nagy tranzakció, az Elmű és az Émász kétmillió fogyasztójának átadása, a kormányzat vonakodásán eddig megakadt. Hogy ez már valamilyen ellenlobbi tevékenységének az eredménye, esetleg Orbán Viktor valamilyen magyar–német külpolitikai ügyben szeretné használni ezt az adu ászt, nem lehet tudni.

Végül, a távhő-integrációt az ENKSZ nem kapkodja el, bár hamarosan állítólag már az egyik nagyváros szolgáltatását megszerzi a cég, de itt annyiban bonyolultabb a képlet, hogy nem csak pár regionális szolgáltatóval kell megegyezni, mivel mintegy 90 városi szolgáltató mozog a piacon.

State capture
Ha terv szerint halad, akkor az ENKSZ-világ hamarosan szinte minden háztartást elér. Ez óriási keresztértékesítési lehetőséget jelent, így a kezdetben lesajnált rezsicéget csak úgy bombázzák ajánlataikkal a magánvállalkozások. A bankok csoportos beszedési megoldásokat, olcsó elektronikus fizetéseket ajánlanak, amelyek sokkal olcsóbbak, mint a Magyar Posta sárga csekkjei. Németh Lászlóné azonban nemcsak az ENKSZ-ért, de a Magyar Postáért is felel. Márpedig a Magyar Posta a sárga csekkek dominanciájában érdekelt. A többi állami hitelintézet (MKB, BB) is remél valamit a zsíros üzletből, míg a magánbankok a saját csoportos beszedési ajánlataikkal kopogtatnak az ENKSZ-nél, amely hetek óta mindenkitől türelmet kér. Vár a nagy döntésre. A biztosítók is többféle szolgáltatást kínálnának, a közüzemi hibák javítására vagy arra, ha a háztartás nem képes fizetni a számlát.

Nagy pillanat előtt állunk. Miközben Magyarországon eddig szét volt vagdalva az energetikai értéklánc, az áramtermelés (erőművek), a hálózati átvitel (Mavir), a fogyasztói hálózatok (külföldi tulajdonban), ezek összefésülése óriási integrált hatalom lesz. Az MVM példája mutatja, hogy egy ekkora cégcsoport óriási politikai és gazdasági erő, s nagy kísértés a közpénzek elszivárogtatására. A normál gazdasági mechanizmusokon túl lehet benne egy rakás szponzoráció, PR-, közterületi és médiareklám, karbantartás, takarítás, adott esetben székházépítés, rengeteg jól fizetett állás, autóval, titkárnővel. Valódi állások s önmaguknak kreált, úgynevezett elfekvők.

Megdöbbentő újságírói tapasztalat, de a visszafogott energetikai szakemberek rendkívül felháborodottan tudnak olykor a korrupcióról beszélni, még akkor is, ha ezzel saját világukat, saját egykori cégeiket gyalázzák. Persze a korrupciót mindenki a túloldalon látja. A Seszták-koncepció hívei szerint a Miniszterelnökség most fel akar építeni egy birodalmat, ez ellen millió szakmai, pénzügyi és jogi ellenérv van. Ha megépülne a csoport s kompetenciákat kapna ez a sok kontraszelektált, politikai alapon kiválasztott vezető, akkor számukra az a hála terepe, egyfajta kifizetőhely lenne.

A másik oldal visszaszól nem az ENKSZ-nél ömlik a pénz, hanem a Magyar Villamos Műveknél. „Röhej az egész – mondja egy forrásunk –, az MVM-esek, ha jól értem, attól félnek, hogy az ENKSZ-nél kifizetőhely épülne? Ugye viccel? Nézze meg az MVM költéseit, a Szijjártó–Seszták-világ házi PR-cégeit vagy a Paks 40 kampányt, amelyet a Habony-médiák agyonfizetésére használtak. Éppen az ilyen gazdák kezéből kellene végre kicsavarni az értékeket.”

Itt tartunk. Erősek a frontok. Béke aligha lesz. Majd Orbán eldönti!

A cikk elkészülését az Energiaklub Szakpolitikai Intézet a Countering State Capture by Strengthening Civil Discussions about the Hungarian Energy Sector elnevezésű projektje keretében támogatta. Készült a Nyílt Társadalom Alapítvány támogatásával.

Kézilabda
�� 2010 és 2014 között a hazai energetikában az MVM és a Mol nem voltak jó barátok, inkább két versengő kompetenciát jelentettek. Ráadásul nem is csak az energiaiparban. A két legjobb magyar kézilabdacsapat az MVM Veszprém és a Mol-Pick Szeged. A szponzorok neve alapján aligha kell magyarázni, hogy másokból állt a két klub VIP-páholyának törzsközönsége. Aztán Veszprémben Simicska Lajos őszintén megszerette a sportágat. Mesélik az egyesület ismerői, hogy ma már nem a „régi” helyén ül, egy szinttel feljebb költözött, és vett magának egy saját páholyt. Barátainak azt szokta mondani: „Sokkal olcsóbb csak egy páholyt finanszírozni, mint az egész csapatot.”

2014 végén a nyilvánosság előtt még nem volt olyan éles a Simicska–Orbán-törés, de éppen az MVM-et is felügyelő NFM már bőszen „simicskátlanított”, Seszták Miklós vezetésével. A sportot azonban ő is szerette, így felbukkant olykor a Veszprém Arénában a meccseken. Egy anekdota szerint az egyik mérkőzés után Fonyó Károly és Kálomista Gábor, vagyis a klub akkori társelnökei kedélyesen beszélgettek Simicska Lajossal.

Odalépett Seszták Miklós, kezet fogott a két társelnökkel, de valahogy Simicska és Seszták kezei nem találkoztak. Aki látta a jelenetet, megérthette a törésről szóló sajtóhíreket. Azt hallottuk, hogy immár sokkal inkább van átjárás a két egyesület páholyai között. Legalábbis a fejlesztési miniszter is járt már a Mol-Pick Szeged kézilabdameccsén. Ahogy a Csányi–Hernádi-párost is vendégül látták Veszprémben, a Porsche Hungaria páholyában.●

Érvek pró és kontra
A Seszták-koncepció hívei (NFM, MVM, Paks I.)
Éljen az MVM, vesszen az ENKSZ!

2. A Miniszterelnökség (ME) alatt új energetikai csoportot létrehozni mindössze birodalomépítési ambíciókat elégítene ki. Ha Lázár János a legalkalmasabb politikus az energiaipar felügyeletére, kerüljön hozzá az MVM, de ne tegyük működésképtelenné Paks nyereségének leválasztásával!
3. A mindenevő és egyre nagyobb ENKSZ koncepcióját a hazai energetika első vonalából kiszorult szakemberek raknák össze, akikre felelősen nem lehet rábízni a magyar lakosság áram-, gáz- vagy a jövőben távhőellátását.
4. Ha az ENKSZ felel a 4 millió magyar háztartás integrált kiszolgálásáért, legalább a nagykereskedelemhez, a hálózati infrastruktúrához, az áramtermeléshez ne legyen köze.
5. Egy olyan kicsi országban, mint Magyarország, nem szabad új, az MVM-mel párhuzamos energetikai birodalmat építeni, az ugyanis nem költséghatékony, hamarosan az adófizetők vagy az energiapiac szereplőinek rovására kellene pénzt pumpálni a rendszerbe!
6. Nem kell MVM 2., mert az is biztosan állami kifizetőhellyé válna.
7. Semmi sem indokolja, hogy a Miniszterelnökség alatt komoly gazdasági birodalom épüljön, a Magyar Postával, banki szolgáltatásokkal, energetikával. Lázár János és Németh Lászlóné ne kapjon ennyi feladatot, fókuszáljanak inkább az államigazgatási reformra (vagyis a kormányzati racionalizálásra)!
8. A rezsicsökkentésnek nem biztosítéka az ENKSZ közvetlen áram- és gázellátása, sokkal értelmesebb biztosítékok vannak, így az alacsony energiaárak fedezeti ügylettel történő rögzítése öt évre, a hazai gázkitermelés dotálása (leírható legyen az adóból a kutatás), az áfacsökkentés.

�

A Lázár-koncepció hívei (ME, ENKSZ, Paks II.)
Éljen az MVM, vesszen az ENKSZ!

2. A lakosság kedvező árú áramellátásának Paks I., míg az előnyös árú gázellátásának az 1998 előtt feltárt hazai gázmezők lehetnek az állami garanciái.
3. Az MVM és Paks szétválasztása hamarosan brüsszeli előírás lehet Magyarország számára, érdemes felkészülni a várható verdiktre!
4. A 2010–14 közötti, Simicska Lajos meghatározta energiaipar már bizonyította azt a miniszterelnöknek, hogy milyen veszélyes az, ha egy csoport kezében van az állami kötődésű energetikai vertikum, érdemes párhuzamos kompetenciákat kiépíteni.
5. Az MVM környékén felbukkanó emberek, az esetleges tőzsdei magánosítási tervek túlságosan kiszolgáltatottá tehetik Magyarországot.
6. A Miniszterelnökség szigorú vezetőjének felügyelete alatt az ENKSZ-nél nem fordulhat elő az MVM-et jellemző pénzszórás.
7. Az MVM ne féljen attól, hogy új birodalom épül, az nem lehet érv, hogy az első impérium reklámkampányai, PR- és szponzorációs szerződései korábban a Simicska-médiákat, újabban a Habony-világot tömték pénzzel.
8. Az ENKSZ szakembergárdáját alaptalanul támadják a túloldalról, az energetikai piac kicsi, kevés a szakember, aki egyszer dolgozott Simicska irányítása alatt, még nem vált a katonájává.

�

Tőzsde?
�� Amióta a Budapesti Értéktőzsde az MNB fő tulajdonában áll, a tőkepiaci vezetők azon egyeztetnek az NFM-mel, hogy mely állami cégek lehetnek tőzsdeképesek. A beszélgetések során felmerült az erdőgazdasá-gok, a Szerencsejáték Zrt., a BKK mellett az MVM parkettre vitele is. Ez ugyan nagyon összetett feladat lenne, és a fáma szerint, amikor ez egyszer korábban már komolyabban felmerült, akkor abba beletörött Kocsis István bicskája, Gyurcsány Ferenc inkább leváltotta. Már akkor is azt rebesgették, hogy Kocsis egy Molhoz hasonló tőzsdei privatizációt készített elő, és ez volt az összekülönbözés tárgya.●

Viszonyok és iszonyok
Az MVM és a Mol: újra beszélnek
�� A magyar energetikai szektor pirinyó, mindenki ismer mindenkit. A Mol és az MVM között is sok az átjárás, egyik cég leginkább a másiktól tud tapasztalt energiaipari szakembereket elcsábítani. Ez nem okoz gondot, a magán- és állami társaságok jellemzően kommunikálnak egymással. 2010 és 2014 között azonban rossz volt a viszony, ki nem mondott mosolyszünet uralkodott a két cég életében. Az MVM-et formálisan vagy informálisan Simicska Lajos, illetve a hozzá kötődő Nyerges Zsolt, Fellegi Tamás, Németh Lászlóné, Márton Péter, Baji Csaba, Horváth Péter határozta meg. Személyesen egytől egyig jóban voltak a molos vezetőkkel, Hernádi Zsolttal és Csányi Sándorral soha nem volt szemtől szemben nyílt konfrontáció, csak valahogy mindig minden döcögött, állt. Ez talán valami ellenpólus-építési kísérlet volt sok-sok tereppel (Déli Áramlat, Nabucco, magyar–szlovák gázvezeték), a felszín alatt forrtak az indulatok. Érdekes helyzet volt, amikor a Magyar Energia Hivatal élére 2010 júniusában a molos Horváth Péter Jánost választották. Mindenki azt hitte, hogy „a Mol MEH-elnököt adott”, miközben a Mol vezetői lázasan kérdezték a kollégái-kat: ez melyik Horváth Péterünk, kiről is van szó? Aztán kiderült, hogy a felső vezetők által addig nem ismert kollégájuk a szolnoki Fidesz elnöke volt korábban, Nyerges Zsolt bizalmi köréhez tartozott, ez erősebb szempont lehetett a kiválasztásában. A piacon inkább végrehajtó jellegű vezetőnek tartott, jó képességű, de kommunikálni nem szerető Horváth Péter János azóta is mindig a frontvonalában volt a Mol elleni ki nem mondott küzdelemnek. A MEH után az MVM-ben volt vezérigazgató, most ő az ENKSZ első embere. Hívei szerint alaptalan őt immár örökre Nyerges-embernek nevezni. Egy analógia szerint régebben Márton Pétert, az MNV korábbi vezetőjét is Simicska-embernek tartották, és lám, ma már a Századvéget vezeti.

Az FHB és az OTP: kibékíthetetlen
�� Az energetikára is kivetíthető a bankpiacról ismert Csányi Sándor kontra Spéder Zoltán konfliktus. Miközben egyikük sem vesz részt energiaipari egyeztetéseken, semmilyen módon nem folynak bele a vitába, de alighanem árgus szemekkel figyelnek. Csányi a Mol alelnöke, az OTP első embere, de tulajdonosa a legnagyobb hazai vezetéképítő és -tervező cégnek, az OT Industriesnek is. Bankja hitelez energetikai projekteket, és mint a legnagyobb lakossági bank vezetője, nem mindegy neki, hogy ki milyen elérést szerez a magyar háztartásokhoz. Spéder pedig abban a világban aktív, amelynek ugyanazok a politikai gazdái, mint az ENKSZ-nek. vagyis Spéder a Magyar Posta–takarékszövetkezetek–FHB–Díjbeszedő Holding–Díjnet csoporton keresztül találkozhat a 4 millió magyar háztartással, vagyis egyáltalán nem mindegy, hogy melyik üzleti család lesz közelebb a háztartásokhoz az integrált szolgáltatások kiépítésénél.

Csányi és Seszták: bemutatkoztak
�� A hazai sajtóban több cikk is utalt arra, hogy Seszták Miklós, az MVM-et felügyelő NFM vezetője jóban van Csányi Sándorral, a Mol alelnökével. Igyekeztünk utánajárni. Seszták Miklós nagybátyja, Seszták Imre jelentős gázipari üzletember volt, akinek családi cége később összeolvadt az OT Industries- (akkor még Olajterv) csoporttal. Joggal merülhetett fel a gondolat, hogy a Molból kiváló és annak mindig is sokat dolgozó, azóta Csányi Sándor résztulajdonába kerülő OT Industries révén Csányi és Seszták régebbről is ismerhették egymást. A Figyelő úgy tudja, hogy valójában személyesen csak Seszták miniszteri kinevezése után ismerkedtek meg. Egy margitszigeti vízilabdameccsen mutatták be őket egymásnak. A viszony azóta sem szoros, de jó.

Lázár kontra Rogán: a legizgalmasabb csörte
�� Mint amikor a katonák barkochbáznak: lapunk annyit írt már erről a viszonyról, hogy ezúttal is ez jutott eszünkbe. Aligha teljesen alaptalanul. A magyar politikai életben az elmúlt években nem a kormány–ellenzék, hanem Rogán és Lázár Fideszen belüli konfliktusa volt a legizgalmasabb politikai harc. Ennek az energia is terepe lehet, Rogánnak elvileg nincs gazdasági alrendszere, de komoly gazdasági hatalom, és Seszták nagyon közeli küzdőtársa (e kettőshöz sorolják olykor Szijjártó Pétert is). Lázár magányosabb harcos a Fidesz vezetésében. Szereposztásuk mindig izgalmas. Rogán a kommunikációs miniszter, de mégis Lázár a rossz rendőr, bár nem ő találja ki a kellemetlen híreket, de ő jelenti be az ilyeneket, például az államigazgatási leépítéseket. Rogán ritkábban szólal meg, de általában akkor is csak ad. Ha Seszták nyer, Rogán is nyer. Ugyanakkor Orbánnak arra is vigyáznia kell, hogy amennyiben túlságosan megalázónak értékelné Lázár a politikai súlyvesztését, lehet, hogy még jobban elgondolkodik azon az ötletén, hogy a magánszférába tegyen egy kitérőt. Van azonban olyan „jóakarója”, aki ezt a forgatókönyvet is tudja pozitívan láttatni: „Ha Lázártól elveszik a testidegen energetikát, akkor annak biztosan örülne, mert végre jobban tudna a nagy feladatára, az államigazgatás újraszervezésére koncentrálni.”

MNV kontra FHB: perben-haragban
�� Nem csak az energiacégekért marakodik a Seszták- és a Lázár-tárca. E harc oldalvágásaként írható le, hogy az MNV pert indított az FHB-vel szemben annak tőkeemelése ellen. A történet részleteit most nem ismertetjük, írtunk már róla. Ám a nagy energetikai versenyfutás tükrében talán jobban megérthető egy elsőre igen furcsa konfliktus, az MNV ugyanis mintha azért perelt volna, hogy ő miért nem adhat pénzt Spéderéknek.

MGT és FGSZ: közel a változás
�� Kalandos a története a szlovák–magyar gázvezetéknek is. E rövid csőszakasz gazdája és üzemeltetője ugyanis jelenleg nem az egész magyar gázrendszert felügyelő FGSZ (amely a Mol-csoport része), hanem egy külön cég, a Magyar Gáz Tranzit (MGT). Utóbbi, uniós szabályozási okok miatt és kizárásos alapon, a biztonságra hivatkozva a Belügyminisztérium alá tartozik. E vezeték körül aztán valóban mindenki összecsapott. Szinte lehetetlen leírni az összetett róka fogta csuka helyzetet, de képzeljük el, hogy az a BM, amelyet Pintér Sándor, vagyis Csányi Sándor barátja vezet, tulajdonol egy olyan céget, amelyet a Horváth Péterhez, Nyerges Zsolthoz köthető Meggyes Gyula vezetett. Folytassuk az ördöglakat ismertetését! A vezetéket az immár Csányi résztulajdonában álló OT Industries építette, de a műszaki ellenőr egy Simicska-közeli társaság volt. Lett ebből konfliktus? Igen, lett. Most azonban racionális változás várható. Igaz, a képlet nem egyszerű, mivel a szakasz részben uniós és részben állami forrásból épült, de vélhetőleg az FGSZ irányítása alá kerül. Sajnos így is 1,5 milliárd forint közpénzt emésztett fel, hogy az MGT korábbi vezetése elérte, hogy egy kiegészítő szerződéssel legalábbis egy ideig az MGT üzemeltesse a szakaszt. Olyan volt ez, mintha a budapesti metróhálózatnak lenne egy egységes irányító rendszere, de a négyes metrót nem a régi, hanem egy új irányító központból látnánk el. Az MGT élén most változás történt, amelyhez alighanem köze lehetett az NFM-nek is. Legalábbis az új vezető, Birtalan Zsolt korábban éppen Seszták miniszter nagybátyjának, Seszták Imrének a Turbo Team Kft.-jét vezette.

Csiba és Králik: csiki-csuki
�� Olykor vicces és gyorsan változó helyzeteket produkál az élet. Csiba Péter tavaly június 29-e óta elnöke és augusztus 15-e óta vezérigazgatója az MVM-nek. Korábbi munkahelyén, a GDF Sueznél keményen képviselte a francia állam érdekeit a magyar államot reprezentáló (korábban a MET-ben dolgozó) Králik Gábor ellen, aki az MVM földgázüzletági vezérigazgató-helyettese volt ekkor. Aztán Csiba megérkezett az MVM-hez, pár napig a főnöke lett a korábbi tárgyalópartnerének, aki hamarosan a Főgázhoz, illetve az ENKSZ-hez távozott, és október 1-jétől már itt vezető. A két energetikai szakember megint az asztal két oldalán találta magát.

A rezsicél
�� A Miniszterelnökség a KPMG segítségével egy tanulmányban részletesen kifejtette, hogy az ENKSZ fejlesztése évente 11,5 milliárd forintos megtakarítást jelent. A nemzetközi példákkal alátámasztott elemzés szerint ennek alapja az ügyfélszolgálatok összevonása, a Magyar Posta hatékonyabb bevonása, az online fizetési megoldások fejlesztése lehet. Egyes piaci szereplők szerint azonban túlzó a szolgáltatók szinergiájától várt pénzügyi hatás. „Sajnos egy nagy állami szolgáltató nem hatékonyabb, mint a sok piaci” – véli egy szkeptikus forrásunk.

A rezsicsökkentés ENKSZ-es koncepciója szerint az segíti az alacsony árakat, ha Paks I. nem az MVM-nek ad áramot, hanem közvetlenül az ENKSZ-nek. A Mol pedig az 1998 előtt (eddig volt állami többségben a cég) megfúrt gázmezőiből közvetlenül adna gázt az ENKSZ-nek. Ez ma is hatósági (értsd önköltségi) áron jut az egyetemes szolgáltatásba. Sőt volt idő, amikor ezalatt veszteséggel kellett továbbadnia az így kinyert gázt az olajvállalatnak. Végül, az állam bármikor átalakíthatná az árképletet. Az igazság az, hogy valóban a MEKH képlete ma a nyereség java részét a földgáz-nagykereskedelemnél csapatja ki, de lehetne a kiskereskedelmet folytató Főgáznál is a profit zöme. Az MVM-et az 1995-ös bokrosi privatizációig MVM Trösztnek hívták, és integrált cégként az erőművek mellett az átviteli hálózatot (Mavir) és az elosztókat (áramszolgáltatókat) is magában foglalta. Később a szabályozó igyekezett a külföldi tulajdonban álló szolgáltatók nyereségét limitálni. A Mol számára a rezsiharcban az a fontos, hogy ne legyen önköltség alatt az ár, mert akkor be kell zárni a kutakat. A cégnek állítólag egészen más rezsicsökkentő javaslatai voltak, konkrétan három is: a Mol szerint határidős ügyletekkel öt évre be lehetne fixálni az alacsony energetikai árakat. Emellett fejleszteni lehetne az olcsó gázt biztosító hazai mezőket is. Ha a kutatás-termelés beruházási költségei leírhatók a termelő cégek gigantikus hazai adókulcsaiból, akkor ezt a Mol maga elvégzi. A számok megdöbbentők, 50-52 százalékos a termelő társaságok effektív adókulcsa (Robin Hood-, közmű-, nyereségadó). Végül a harmadik javaslat, hogy a távhő esetében az állam csökkentse a végfelhasználói áfát.●

Van Kocsis, nincs Kocsis?
�� A Népszabadság egy cikkében arról is szó volt, hogy az MVM-et irányító Csiba Péter mellett az MVM-et pár kurzussal korábban vezető Kocsis István is felbukkan újabban, mint valami láthatatlan tanácsadó. Igyekeztünk ennek utánajárni, de ellentétes információkkal találkoztunk. Aki nem kedveli Kocsist, azt mondja, hogy ezt az egészet az MVM ellenfelei terjesztik, hogy karaktergyilkossággal ágyazzanak meg az ENKSZ létjogosultságának. Aki többre becsüli, úgy fogalmaz, hogy „Kocsisnak volt egy déli irányú növekedési koncepciója az MVM bővítéséről, érdemes lehet őt is meghallgatni”. Azt a Figyelőnek többen is cáfolták, hogy Kocsis amolyan number one tanácsadó lenne az MVM-nél. Személye azért is érdekes, mert megítélésében nem egységes az OTP–Mol-világ sem. Az OTP-csoport felvette vezetői közé (jelenleg a Merkantil Bank igazgatója), a Mol vezetését azonban bántotta, hogy Kocsis 2010-ben szívesen fürdött abban a látszatban, hogy ő lesz a jövőben a magyar olajcég vezetője.●